tag:blogger.com,1999:blog-15497715413530984832024-03-05T23:30:30.184+01:00Burning UpOdihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-29019145156085198322016-10-31T12:18:00.002+01:002016-10-31T12:19:08.004+01:00BejelentésSziasztok! Nagyon sajnálom a nagy kihagyást, <a href="http://monrefuge-rg.blogspot.hu/2016/10/cikk-3-konyvek-konyvek-konyvek.html" target="_blank">itt</a> olvashatjátok az indokaimat, hogy miért nem volt időm mostanában írni.<br />
<br />
A bejegyzés címétől nem kell megijedni, nem fogom bezárni a blogot (már ha van, aki még olvassa...), egyszerűen csak átírom. Olyan logikai bakikat vettem észre az egész újraolvasásakor, amiket soha nem gondoltam volna, hogy találni fogok, valamint maga a fogalmazás sem tetszik, mert úgy érzem, a blog nyitása óta elég sokat fejlődtem.Szóval át lesz írva, ezúttal úgy fogok nekiállni, hogy megírom a teljes történet vázlatát, és az eddig meglévő fejezetek alapján fogom elkezdeni írni az egészet. Újra. Valószínűleg nagyon sok időmet fogja igénybe venni, és fogalmam sincs, mikorra leszek készen. Éppen ezért, arra kérlek benneteket, legyetek türelmesek, folyamatosan fogok információkat szolgáltatni arró, hogyan állok.<br />
<br />
A következő jelentkezésemig pedig boldog és csokiban gazdag halloweent kívánok mindenkinek!<br />
Puszillak benneteket: Rhyssa<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-88371712194461378192016-08-11T22:39:00.002+02:002016-08-11T22:39:54.523+02:009. fejezet - Mi történik itt? <div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok! Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy négy teljes hónapig nem hoztam új részt. Nincsenek mentségeim, azon kívül, hogy nem volt kedvem írni, vagy hogy egyszerűen nem volt ötletem. Ez a fejezet is elég nyögvenyelősre sikerült, de remélem, elnyeri a tetszésetek. Egyébként, nagyon tudok örülni a kommenteknek, az író, ha kritikát/véleményt/bármilyen hozzászólást kap, általában sokkal nagyobb örömmel veti bele magát az írásba. Nektek nem kerül sokba, nekem mégis hatalmas örömet okoz. </i></b></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>A 12 feliratkozót pedig nagyon szépen köszönöm, az újakat üdvözlöm köreimben! </i></b></div>
<b><div style="text-align: center;">
<b><i>Az új designt pedig <a href="http://flegmapingvinblogdesign.blogspot.hu/" target="_blank">Cecily Brooks</a>-nak köszönhetem, nagyon szép lett! </i></b></div>
<i><div style="text-align: center;">
<b><i>Na, de itt is a fejezet, jó szórakozást! </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
******</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbqgXw5R5JHSeFm5xtNA2LU5iujVpdxtky7bRY4AfF9yF6cObo6e1ZtghyB8uZvb8fNQX_QF8pJ_803EFJ92SYClvOyj6pD_8JqFy1OKM7Ex2K04KFJaIbteOrKw6usko-VvC0bpxmf8UN/s1600/Kim-Hyun-Joong-e1421721362641.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbqgXw5R5JHSeFm5xtNA2LU5iujVpdxtky7bRY4AfF9yF6cObo6e1ZtghyB8uZvb8fNQX_QF8pJ_803EFJ92SYClvOyj6pD_8JqFy1OKM7Ex2K04KFJaIbteOrKw6usko-VvC0bpxmf8UN/s320/Kim-Hyun-Joong-e1421721362641.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</i></b><br />
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Kész, vége, felmondok! – vágta le a tollát Ha Ra az asztalra. A háta
fájt a sok görnyedéstől, a keze a sok engedély és kérvény aláírásától, a szeme
pedig az olvasólámpa fényétől. Már rég besötétedett, de ő még mindig ott ült,
és a papírokat nézte át, amit az elmúlt három napban figyelmen kívül hagyott az
egyéb problémák és elfoglaltságok miatt. Mindig volt valami kifogása a
papírmunka ellen, szóval az egész csak gyűlt és halmozódott az asztalán. –
Miért is nekem kell ezt csinálnom? Tudtommal Jin Ho keze még mozog, legalábbis
a kórházi papírjait alá tudta írogatni… - morogta a nő, miközben felvette az
előbb nem éppen finoman lerakott íróeszközt, és egy újabb vakítóan fénylő lapot
tett maga elé. A fekete és a fehér színek kontrasztja égette a szemét, úgy
érezte, ha így folytatja, előbb-utóbb megvakul. Így hát, újabb fél óra, és egy
pohárka, vészhelyzetre tartogatott soju elfogyasztása után úgy döntött, ennyi
elég volt mára. Fogta a kabátkáját, leoltotta az olvasólámpát, és elindult
hazafele. A cég épülete már majdnem üres volt, csak a biztonsági őrök járkáltak
fel-alá. Nem akarta megkockáztatni, hogy elkapják ittas vezetésért, noha az
elfogyasztott alkohol mennyisége minimális volt, legalábbis a szokotthoz
képest, így inkább taxit hívott. Még így is viszonylag korán hazaért – már ha
lehet a hajnali fél egyet koránnak nevezni.</span></div>
<b><i></i></b><br />
<div style="text-align: center;">
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Ha Ra úgy érezte, már nincs
energiája semmihez, így egy gyors fogmosás és átöltözés után bezuhant az
ágyába.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Reggel fülsiketítő dörömbölésre
ébredt, ahogy valaki éppen megpróbálta betörni az ajtaját, mintegy kopogás
gyanánt.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Jól van, jövök már… - motyogta, miközben
kikászálódott az ágyból, és a bejárati ajtóhoz sétált. Elfordította a kulcsot,
és kinyitotta az ajtót, mire a hirtelen jött látogató abbahagyta a zajkeltést,
amely már igencsak birizgálta a nő hallóidegeit. – Mi a francot akarsz vasárnap
korán reggel, Tae Pyung-ah? – kérdezte a szemét dörzsölgetve.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Mivel senki nem ért el telefonon, ezért
inkább idejöttem a hírrel, hogy Taeyang tegnap este elájult a színpadon, és
most kórházban van – felelte a színész idegesen, majd berontott a lakásba,
miközben majdnem fellökte a frissen ébredt, meglepettségtől dermedt elnököt. –
A többiek a menedzserükkel együtt ott vannak vele, de nincs túl jó. Az orvosok
azt mondják, a sok stressz, az alváshiány és az a baja, hogy nem eszik –
tájékoztatta a nőt, miközben megállt a nappali közepén.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Értem. Azonnal felöltözök, és indulhatunk.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Ha Rában tomboltak az érzések. Dühös
volt, hogy Young Bae miért nem szólt neki, vagy legalább a saját
csapattársainak, hogy nincs jól, valamint aggódott az épsége miatt. Hiszen ő
felel az egész bandáért, sőt, a YG-nél lévő összes idolért.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">„Tudtad, hogy nem lesz egyszerű,
nem? Akkor most ne siránkozz a vasárnapodért, amit ez az ügy elvesz tőled” –
gondolta, miközben gyorsan kikapott valami ruhát a szekrényéből, és magára
rángatta. Elővett még egy random lapos talpú cipőt a direkt eme ruhadarabok
számára készült szekrényéből, és visszament a nappaliba.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Mehetünk? – kérdezte Hyun Bin, miközben az
eléggé zilált külsejű felettesére nézett. A kérdezett bólintott, majd nyúlt a
kocsikulcsért, azonban rádöbbent, hogy felesleges – a járművét a cégnél hagyta.
Felsóhajtott, majd mogyoróbarna szemeit a színészre emelte.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Kérlek, mondd, hogy autóval jöttél! – Hangja
szinte könyörgő volt, reménykedett benne, hogy nem kell taxit hívniuk, hiszen
az eléggé sokáig tartott volna, és ő minél hamarabb ott akart lenni a
kórházban, hogy beszélni tudjon a BigBanggel, hogy pontos képet kaphasson
arról, ami előző nap a színpadon, illetve színfalak mögött történt.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Autóval jöttem. Miért, a tiéd hol van?</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Taxival jöttem haza. Tegnap este nagyon
felhúztam magam, ezért indulás előtt ittam egy kis sojut, hogy lenyugodjak.
Tudod, az alkohol milyen hatással van rám… - nevetett zavartan a lány, miközben
kilépett a bejárati ajtón. – Akkor mehetnénk? – kérdezte ismét komolyra váltva,
mire a férfi csak bólintott.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A kocsiban a nő azt sem tudta, hová
nézzen. A visszapillantó tükörre egy kis kabalamaci volt függesztve, a
műszerfalon pedig egy-két kép volt látható, még az egyetemista éveikből. A
hármasuk minden fotón ott volt, hol nevetve, hol csak mosolyogva, illetve az
egyiken csak Ha Ra volt rajta; karjait keresztbe fonva tartotta a mellkasa
előtt, akkor még hosszú haja lófarokba volt kötve, így tisztán lehetett látni
sértődött, már-már durcás arcát.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Nem is tudtam, hogy ez a kép még megvan. Azt
hittem, miután összevesztünk, mindent kidobtál – nosztalgiázott a képen
szereplő mosolyogva, miközben a gondolatai visszatértek arra a napra.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Régen volt, nemde? Amikor még
meggondolatlanok lehettünk, amikor a fiatalságunkat mentségnek hozhattuk fel
egy-egy rossz döntés, vagy éppen átbulizott éjszaka után – húzódott vigyorra a
színész szája is, ahogy belegondolt; már nem tehetik meg ugyanezt, hiszen
felnőttek, kötelességeik vannak, amik alól nem bújhatnak ki.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Igen… Túl régen – zárta le ennyivel a témát
az elnök. </span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Ezután csendben utaztak, nem szóltak
a másikhoz, mégis, ez a némaság egyáltalán nem volt kínos, sokkal inkább
kellemes. Mindketten elmerültek a saját gondolataikban, visszaemlékeztek azokra
a pillanatokra, amiket ők hárman együtt töltöttek.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">„Furcsa…
Azon az egy estén kívül, nem nagyon voltam kettesben Tae Pyunggal, legfeljebb
akkor, ha Min Ho rövid időre egyedül hagyott minket” </span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- futott át a nő agyán a gondolat.
Ennek ellenére, még így is az egyik legjobb barátjának tartotta, hiszen ő volt
az, aki a legtöbbet tudta róla, a másik színészen kívül.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Megérkeztünk – jelentette ki a férfi,
miközben leállította a motort. Ha Ra azonnal kinyitotta az ajtót, nem szólt
semmit – számított rá, hogy a másik követni fogja.</span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Végül Hyun Binnel a nyomában rontott
be a kórterem ajtaján, ahol ott találta az egész csapatot. Végignézett
mindenkin, Taeyangtól kezdve, a menedzseren át, egészen a leaderig, Ji Yongig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mégis mi a franc
történt? – kérdezte dühösen, szúrósan Young Bae szemébe nézve, tőle várva a
választ. Viszont az énekes helyett GD szólalt meg, röviden összefoglalva
mindent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Az orvos szerint táplálék- és alváshiány,
ezért ájult el a színpadon. Nagy valószínűséggel napok óta nem evett, vagy csak
alig, és nem is aludt – felelte halkan, bizonytalanul, mert nem volt benne
biztos, hogy a nő ezt akarja hallani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Igen, ezt tudom, Ji Yong-ah. De mi történt,
mi volt a kiváltó ok? – fordult ezúttal a fekete hajú felé, hogy tőle tudhassa
meg az őt érdeklő információkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Szakított vele a barátnője – suttogta alig
hallhatóan, bűntudattól terhes hangon. Ekkor az ágyban fekvő énekes szemeiből
csordogálni kezdtek a könnyek, valószínűleg ismét belegondolt abba a
pillanatba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Bár nem értem, miért viseli meg ennyire… -
jegyezte meg az idősebbik Seung Hyun halkan, de úgy, hogy mindenki hallja.
Taeyang szúrósan nézett a barátjára, miközben a másik három szemeiből a
szemrehányást lehetett kiolvasni. Ebből T.O.P megértette, hogy mi történhetett.
– Nem mondtátok el neki? – kérdezte dühösen, mire Daesung, Seungri és GD
megrázták a fejüket, Ha Ra és Tae Pyung pedig inkább nem szóltak bele.
Kíváncsiak voltak, mi fog ebből kisülni. – Hát jó, akkor én fogom – sóhajtott
fel, majd a fekvő felé pillantott, aki nem értette, miről van szó. – Az a
helyzet, Young Bae-yah, hogy So Ra csak kihasznált. Először Ji Yongra akart
rátapadni, aztán rád. Csak nálad sikerült is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
legidősebb hangja nyers volt, és könyörtelen. Úgy gondolta, hogy ha már neki
kell beavatnia a másikat, akkor azt rendesen csinálja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Nem hiszem el… - suttogta válaszként az
érintett. – Nem tehetett ilyet. Ő ahhoz túl kedves. Túl ártatlan. – Szinte csak
magának mormolta a szavakat, hogy saját magát győzze meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ezek
után Taeyang nem szólalt meg, csend telepedett a kórteremre, egészen addig, míg
az egyetlen nő a szobában beszélni nem kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Szóval akkor összefoglalva: Young Bae-nek
volt egy barátnője, akit hosszú ideig eltitkolt a világ elől. Csak a bandatagok
tudták, ahogy azt is, hogy ennek a lánynak a szándékai nem éppen tiszták –
összegezte komoran. – Mégis hogy gondoltátok, hogy ezt eltitkoljátok a vállalat
és a vezetőség elől? Tudjátok, hogy mi történhetett volna? Vagy, hogy mi
történhet még? <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Sajnálom – szólalt meg hirtelen a beteg. –
Én kértem meg őket, hogy senkinek se szóljanak. Tulajdonképpen az egész az én
hibám…<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Nehogy mártírkodásba kezdj itt nekem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hyun
Joong a kanapéján terpeszkedett és az éppen aktuális szövegkönyvét nézte át,
azonban egyszerűen képtelen volt memorizálni a sorokat. A gondolatai
egyfolytában, minden előzmény vagy ok nélkül, egyetlen személy körül forogtak.
Nem tudta kiverni a fejéből az elnököt. Egyszerűen elvarázsolta a személyisége,
az az őszinte kedvesség, amely belőle áradt és a módszer, ahogy a problémákat
intézte. De ami a legjobban tetszett neki, az, ahogy Cheon Ah-val viselkedett.
Meg sem próbálta pénzzel vagy fenyegetéssel elrendezni a dolgot, helyette
beszélgettek, viccelődtek, és kulturált emberek módjára találtak megoldást az
éppen fennálló gondra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - A francba már… - sóhajtotta, és levágta a
fehér papírtömböt az asztalra. Nem tudott a forgatókönyvre koncentrálni, így
inkább felkelt az ülőalkalmatosságról, amelyen eddig feküdt, és a konyhába
lépdelt, hogy töltsön magának egy pohár vizet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hálás
volt Ha Rának, hogy sikerült megoldania az ügyet anélkül, hogy bárki megsérült
volna, és elhatározta, hogy mindenben támogatni fogja Cheon Ah-t és a gyermekét,
és el fogja érni, hogy ne szenvedhessenek hiányt semmiben. Mindent annak a
nőnek köszönhet, aki pár napja lépett az életébe… Ez azért elég furcsa, nem?
Zavarta, hogy kötelességének érezte hálásnak lenni, talán ezért is kerülte úgy
körülbelül két napja. Furcsa lett volna tőle, ha egyik pillanatról a másikra
máshogy kezd el viselkedni vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Végül
víz helyett narancslevet töltött magának a poharába, és azt kortyolgatva sétált
vissza a nappaliba, ahol újra a kezébe vette a fehér-fekete papírhalmot, hogy
végre rendesen megtanulhassa a szövegét. Párszor hangosan fel is olvasta,
mintha csak most lenne a felvétel, igyekezett a legjobbat nyújtani, azonban
végül ugyanúgy végezte, mint az első próbálkozásnál: a kanapéján terpeszkedve,
Ha Rán agyalva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
legelső megbeszélésnél látszott rajta, hogy nem szívesen vállalja el ezt a
munkát, nem örült neki, hogy ott kellett hagynia az éttermét, még ha ezt a
cégnél, mások előtt nem is mutatta. De akkor vajon végül miért tette? Kötelességből?
Nem olyannak tűnik, akire „kötelesség” címszóval rá lehet erőltetni valamit. A
nagybátyja miatt? De hiszen látni lehetett rajta, hogy ki nem állhatja még a
férfi gondolatát is, nem hogy szívességet tegyen neki. Akkor meg? Lehetséges,
hogy az lett volna a célja, hogy hasznot húzzon a helyzetből? Nem, ezt el sem
tudta volna képzelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="normal" style="margin-right: -1.0pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">„Akkor vajon miért?”</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-39095421380210110772016-04-24T21:29:00.000+02:002016-04-26T19:43:40.244+02:008. fejezet ~ Bocsánatkérések, és mégsem Európa <div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok! Úgy gondoltam, még a Franciaországi utazás előtt hozok nektek egy részt, és íme, itt is lenne. Nem kezdek el mentegetőzni, hogy hol voltam, mit csináltam eddig, és miért csak most hoztam újat, szóval... Jó szórakozást hozzá! :D </b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>*****</b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5-m2Y285Sk_PcpKbDu7w1upGXU_WczJaZf6LAUUQjpkiZYTSFnSeUmPYDPrrj0JITJ_udo6tEqVBaFWlr8nQXeyncaH7dY2cGFL9kNZoUgZ-ynM_98sbXb5uRkgd6xLRtvIrbBrG_ajp-/s1600/f327e3857918975132a98dfdca63dc85.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5-m2Y285Sk_PcpKbDu7w1upGXU_WczJaZf6LAUUQjpkiZYTSFnSeUmPYDPrrj0JITJ_udo6tEqVBaFWlr8nQXeyncaH7dY2cGFL9kNZoUgZ-ynM_98sbXb5uRkgd6xLRtvIrbBrG_ajp-/s320/f327e3857918975132a98dfdca63dc85.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
kórház fehér falairól visszaverődő fény bántotta Ha Ra szemeit. A klórszag
marta az orrát, és mindemellett semmi kedve nem volt az épületben tartózkodni,
bár ennek nem konkrétan a hely volt az oka, inkább a cél, ami miatt idejött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem
akart Jin Hoval találkozni. Ó, de még mennyire, hogy nem! Eddig a napig
kifejezetten életcéljának tekintette azt, hogy soha többé nem fog beleavatkozni
az ügyibe, hogy messzire elkerüli nagybátyját. Amúgy sem volt vele soha jóban… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">De
akkor végül is miért van itt? Miért ácsorog ebben a fertőtlenítőszagú
haláltanyán, kezében egy látogatói űrlappal? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">„<i>Kötelességeim vannak, és nem csak a munkából
adódóan. Akár akarom, akár nem, ő egy családtagom, aki iránt ilyen esetekben
felelősséggel tartozom. A gondok alól pedig nem bújhatok ki, bármennyire is
szeretnék.</i>” <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ha
Ra leadta a papírt a recepción, és elindult felkeresni a tizenkettes V.I.P
szobát. A koromfeketére festett ajtó előtt azonban még toporgott egy kicsit,
nem volt biztos benne, hogy tényleg be kéne-e mennie. De sok minden függött
ettől a látogatástól: Hyun Joong karriere, Cheon Ah félelmeinek megszűntetése,
valamint még a saját bátorságának kérdése is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mélyet
sóhatva tette a kilincsre a kezét, majd lenyomva azt belépett a szobába. Nem
vesződött a szoba felmérésével, feleslegesnek érezte, hiszen nem tervezett sok
időt ott tölteni és visszatérni sem akart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kim
Jin Ho az ágyban ülve nézte a kinti világot. Eleinte észre sem vette, hogy
unokahúga belépett a szobába, vagy ha mégis, nem tulajdonított neki túl nagy
figyelmet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Szervusz, bácsikám – szólalt meg halkan a
lány, mire a férfi felé fordult. Rámosolygott, úgy köszönt vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Szia Ha Ra-yah. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezután
csend állt be kettejük beszélgetésében. A nő kínosan feszengett, láthatóan nem
szívesen volt ott. Csak bámulták egymás szemét, majd egyszerre nyitották
szólásra a szájukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Én csak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ami a… - kezdtek bele mindketten a
mondandójukba, de a másik hangjának hallatára elhallgattak. Ismételten némaság
uralkodott el rajtuk, és a beálló csöndet ezúttal Jin Ho kínos nevetése
szakította félbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Mondd csak, amit akartál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Furcsa
volt, hogy a lány nagybátyja ennyire vidám és udvarias. Korábban sosem
viselkedett így. Ilyen… kedvesen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Azért jöttem, mert meg akartam kérdezni,
hogy hallottál-e a tényről, hogy Cheon Ah-ssit az SM elnöke kényszerítette Kim
Hyun Joong feljelentésére. Valamint hogy tisztában vagy-e a baleseted okával –
tette fel a kérdéseit a Y.G jelenlegi elnöknője, miközben szúrósan a másik
szemébe meredt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Tudtam arról, hogy mit tervez az SM. Már
akkor tudtam, amikor megkaptam a hírt, hogy Hyun Joong barátnője terhes.
Megmondtam, hogy vetesse el. Lefizettem volna, ha elfogadja. De nem tette, nem
gondolt bele a gyerek következményeibe sem, és… - még folytatta volna, ha Ha Ra
félbe nem szakítja. Azonban az unokahúgnak már ezek hallatán elege lett, így
dühösen felcsattanva rekesztette benne a szót a bácsikájában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - És mi? Megfenyegetted, hogy ha nem teszi,
tönkreteszed az életét? Megtetted ugyanazt, amit az SM elnöke tett? Ugyan már,
azt hittem, ennél több eszed van… - A lány hangjában a düh immár gúnnyal keveredve
hallatszott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ha Ra-yah… Kérlek, ne most. Igen,
megfenyegettem, de már beláttam, mekkora hülyeség volt ilyet tenni. Ha
kiengedtek, bocsánatot fogok tőle kérni, és kárpótolni fogom. Nem akarok már
veszekedni senkivel, csak leélni egy békés, nyugodt életet, remélhetőleg hosszú
és nyugodalmas öregkorral. Ennyit szeretnék… - Hangja a végére fokozatosan
halkult, mintha attól tartott volna, hogy unokahúga nem érti meg a vágyait.
Azonban a lány teljességgel tisztában volt vele, hogy hogyan értette; ez egy kísérlet
volt kettőjük nem éppen nyugodt viszonyának rendezésére. Azonban arra nem
tudott rájönni, mi a hirtelen nézőpontváltás oka, így úgy döntött, rákérdez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Mi ez a hirtelen váltás? Eddig kifejezetten
élvezted a veszekedéseinket, és mindig örömmel töltött el, ha közölted velem,
hogy ki vagyok tagadva a családból, vagy, hogy csak egy árva kölyök vagyok, aki
senkinek sem kell. Mi történt, hogy megváltozott a véleményed? – Ha Ra kíváncsi
tekintettel meredt Jin Hora.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Képtelen
volt átlátni az ok-okozati összefüggéseket, hiába volt tudatában a
részleteknek. Csak arra tudott gondolni, hogy valami kimaradt, valamivel nincs
tisztában, <i>valami történt.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Volt időm gondolkodni, átértékelni az
életemet. Ji Sun a balesetben meghalt, éppen ideje volt. Az elmúlt három
napban, miután az elnöki székbe kerültél, végig azon agyaltam, hogy rád hagyom
a vállalatot, én pedig végleg visszavonulok. De miután két hónapot kértem
tőled, te pedig egyre csökkentetted, már az elején rájöttem, hogy neked ez csak
egy púp a hátadon. Mégis… Azt szeretném, hogy ha véglegesen te vennéd át a
céget. – A szavak hallatán a lány döbbenten rogyott le a kórházi ágy mellett
álló székre. Sokkolta a nő halálának híre, a tény, hogy valaki mennyire képes
megváltozni egy baleset miatt, és az, hogy az élete munkáját, a hosszú évek
alatt felépített és a csúcsra vitt, neki akarta adni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Nem. – Ha Ra egyetlen szóval törte le
nagybátyja minden reményét arra, hogy az egyetlen számára fontos dolog jó,
hozzáértő kezekbe kerülhessen. – Nekem is van egy éttermem. Nem fogom feladni
az álmom azért, hogy valóra váltsam a tiédet. Ennyire nem vagyok önzetlen. Egy
hónapra elvállaltam, mert a rokonod, az unokahúgod vagyok, azonban nem vagyok
hajlandó több időt feláldozni az életemből ezen felül. Sajnálom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
beszélgetés következtében az ideiglenes elnöknek teljesen kiment a fejéből,
hogy tulajdonképpen miért is jött. Egyszerűen csak, miután a férfi képébe
vágta, hogy nem hajlandó véglegesen átvenni a céget, kiviharzott a kórteremből,
egyenesen az autójához, hogy aztán a Y.G Entertainment épületéhez hajtson. A
járműt bekormányozta a parkolóba, majd kiszállt belőle és egy gombnyomással
lezárta azt. A lifttel felment a tizedikre, hogy végül, az irodájába belépve
szembe találja magát az immáron fekete hajú Kwon Ji Yonggal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Meglepetten
vette tudomásul, hogy nincs egyedül a helyiségben, azonban kezdeti megtorpanása
után folytatta útját az íróasztalig, hogy lepakolja az eddig a kezében tartott
táskáját. A fiatal idol valószínűleg nem vette észre az érkezését, ezért nem
kelt fel a szoba közepén elhelyezkedő kanapéról, csak maga elé meredve mélyedt
bele a gondolataiba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
nő sóhajtva vágódott le a fekete fotelba, mer a kis asztalra, és a mellette
lévő két kanapéra merőlegesen helyezkedett el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Nem megmondtam, hogy három hétig ne lássalak
egyikőtöket sem? Mit keresel itt, Ji Yong-ah? – kérdezte a még mindig a
gondolataiba mélyedt fiútól, aki az elnök kedvesen csengő hangjára felriadt az
álmodozásból. Meglepetten bámult bele felettese csokoládébarna íriszeibe, ha
akarta volna sem tudta volna elrejteni a csodálkozást, melyet a hirtelen
hangforrás okozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Azért jöttem, hogy a banda nevében közöljem
önnel, Ha Ra-ssi, hogy nem akarunk Európába menni. Akárhogy is nézzük, az egész
turné szervezetlen, két nap alatt pedig nem lehet ilyet összedobni, valamint… -
A fiú még folytatta volna tovább, ha a másik jóízű nevetése megállásra nem
sarkallja. A nő hangjában nem volt semmiféle lenézés, vagy gunyorosság,
egyszerűen csak jól szórakozott a helyzeten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
idol nem értett már semmit. Azt hitte, Ha Ra dühös lesz, amiért visszautasítja,
hogy szerződést fog bontani az engedetlenségükért, és a BigBang parkoló pályára
kerül, vagy legrosszabb esetben megszűnik létezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ne érts félre, Ji Yong-ah, de eszem ágában
sem volt benneteket külföldre küldeni – T.O.P-n kívül, aki mint gondolom, már
tudjátok, főszerepet kapott egy filmben. De ő is csak jövőre indul, miután befejeződött
az októberben kezdődő MADE-turnétok. Ezek pedig már mind Jin Ho tervei a jövőre
nézve, tekintve, hogy mikor az egész elkezdődik, én már nem leszek itt. Csupán
csak arra voltam kíváncsi, hogy van-e elég vér a pucátokban, hogy nemet
mondjatok a feletteseiteknek. - Az elnök egyszerűen nem tudta abbahagyni a
vigyorgást. Túl jól szórakozott a fekete először meglepett, összezavarodott,
majd dühös arcán ahhoz, hogy levakarja az arcáról az örömének kifejezését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ha Ra-ssi… Ugye ezt nem gondolta komolyan? –
kérdezte a vidámság tárgya sértődötten, mire a másik csak bólintva helyeselt. –
De hát…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kopogtatás
szakította félbe a dühkitörésre készülő rappert, mielőtt azonban folytatni
tudta volna a mondandóját, a beszédpartnere hangosan megszólalt, hogy az ajtó
előtt álló valaki is hallja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Szabad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
ismeretlen kinyitotta a nyílászárót, majd óvatosan belépett a szobába. Látszott
rajta az izgalom és a félelem enyhe keveréke, sötétbarna szeme riadtan figyelte
az elnök és Ji Yong párosát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Elnézést, ha megzavartam valamit… - mély
hangja bizonytalanul csengett, mintha még abban is kételkedett volna, hogy
egyáltalán itt akar-e lenni. Azonban Ha Ra arcán töretlenül ott virított a
mosoly, bár most már enyhén kényszeredettnek érződött. – Ha esetleg probléma,
visszajövök máskor. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Ugyan már, sunbae! Én már amúgy is indulni készültem. – A fekete hajú idol
felállt a kanapéról, mozdulatait a fotelben ülő nő szúrós tekintete kísérte. A
szemeiből szinte sütött a gondolat:<i> Itt
ne merj hagyni vele! Kwon Ji Yong, egyszer még kinyírlak!</i> Azonban minden
hiába volt, az énekes óvatosan meghajolt, nem nézett a vele szemben ülő
szemébe, majd kisétált a helyiségből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">G-Dragon
az irodából kilépve felsóhajtott, és kezdte úgy érezni, igazak a pletykák, hogy
Lee Min Ho, Hyun Bin és az ideiglenes elnökük között van, vagy legalábbis van
valami kötelék. A cégnél már mindenki erről beszélt, mióta látták a nőt szinte
menekülni Tae Pyung elől, már az első nap. Ji Yong ugyan először nem akarta
elhinni, de kezdett egyre biztosabb lenni a szóbeszéd hitelességében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
fekete hajú szépen lassan elindult, egyenest a gyakorlóterembe ment, hogy
megbeszélje a csapattársaival, hogy feleslegesen pakoltak be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Biztos, hogy dühösek lesznek, de ez van. Inkább
örüljünk neki, hogy nem kell hetekre itthagynunk Koreát</span></i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> – futott át a fiú agyán a gondolat, majd immár
vidáman mosolyogva tűnt el a bezáródó liftajtók mögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Mit szeretnél, Hyun Bin-ssi? – kérdezte az
elnök, miközben felkelve a bőrfotelból az ablakhoz sétált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezúttal
nem küldte őt el, nem menekült. Egyszerűen csak úgy döntött, talán meg kéne
hallgatnia, hogy mit akar mondani a másik. Tulajdonképpen azóta a bizonyos
szerelmi vallomás óta nem is beszélgettek igazán, normális emberek módjára.
Vagy Ha Ra küldte el, valami mondvacsinált indokkal, vagy… Nincs is „vagy”.
Valójában teljes egészében a lány tehet arról, hogy a kapcsolatuk ilyen szinten
megváltozott. Ha akkor régen nem reagál úgy a vallomásra, ahogy tette, most nem
tartanának itt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Bocsánatot kérni. Tudom, nem voltam éppen megfelelő barát számodra, Ha Ra-yah,
sokszor hibáztam, és nem vettelek téged figyelembe. Végül is, a kezdetektől az
én hibám volt minden… - felelte a feltett kérdésre bűntudattal teli hangon a
színész. Egy kicsit talán tényleg így érzett, hogy neki kell bocsánatot kérnie
mindenért, azonban mindketten tudták, hogy nem csak egyoldalú ez a bizonyos
bűntudat, hogy a nőnek is éreznie kéne belőle valamit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ha
Ra mélyet sóhajtva fordult a férfi felé; ezúttal nem kerülte el a tekintetét,
mélyen a másik szemébe nézett. Úgy érezte, nem elég, ha háttal neki mondja ki
azokat a szavakat, amelyeket mindketten hallani akarnak. Az elnök azért, hogy
biztos legyen benne, a színész pedig azért, mert fontos számára, hogy a
barátja, <i>a szerelme</i> elismerje, hogy
hibázott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">-
Szerintem pontosan tudod, hogy nem neked kéne elnézést kérned a múltért, hiszen
én tehetek mindenről. Éretlen voltam, fiatal és meggondolatlan. Nem érdemelted
meg, hogy úgy bánjanak veled, ahogy én tettem, és ezt sajnálom. – Minden szava
mögött ott bujkált a megbánás és a kelletlenség egy furcsa egyvelege. Hiszen
mindig is utálta elismerni a vétkeit, hogy ha valami olyat követett el, amit
nem kellett volna. Utálta, mert felelősséggel járt, és olyan következményekkel,
amelyeket nem tudott előre megjósolni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Azonban
szörnyen meglepte az, ami ezután következett; Tae Pyung egyszerűen odament, és
gyengéden, barátian, sőt, már-már testvériesen átkarolta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Köszönöm, Ha Ra-yah. Köszönöm… - suttogta a
szavakat a levegőbe alig hallhatóan a férfi, miközben magához szorította a
meglepett lányt. Érezte, tudta, hogy a kapcsolatuk végre, ennyi idő után
helyreállt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem
akarta, hogy az érzés megszűnjön. Miután pedig a nő is átfonta karjaival a
másik derekát, nem gondolva semmi másra, csak egy mondatra:<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hiányzott ez az érzés, a barátságunk.<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-7656459727833202762016-03-08T19:19:00.001+01:002016-03-08T19:19:45.791+01:007. fejezet - Mindig második /Hyun Bin szemszög/<div style="text-align: center;">
<b><i>Annyeong! Hogy vagytok ezen a csodás napon? </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Gondolom csodálkoztok, hogy új rész van. Ahogy azon is, hogy szemszögeset hoztam, pláne, hogy Hyun Bin-eset. Pedig az ok igen egyszerű: Szerettem volna egy kicsit az ő oldaláról is érzékeltetni veletek a történet bizonyos pontjait, valamint olyan részeit, amelyet Ha Ra részéről nem tudhatunk. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy... Jó szórakozást!</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>******</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKzKL4MC8-cT871jlEa0Troa-Cana_5hgRhL37tyJrIwJyGc9NL-gEVeaOLaAyk9Y8Zo6SDyd92vPlzGckZeTj6nnsbYIBsavBuuX2IcSNIxMC52jcBTAIGAwrNWFB_GLQgCB4WHTZ2b3o/s1600/o03000225105217527491.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKzKL4MC8-cT871jlEa0Troa-Cana_5hgRhL37tyJrIwJyGc9NL-gEVeaOLaAyk9Y8Zo6SDyd92vPlzGckZeTj6nnsbYIBsavBuuX2IcSNIxMC52jcBTAIGAwrNWFB_GLQgCB4WHTZ2b3o/s1600/o03000225105217527491.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">„-
Csak figyeljetek! Előbb-utóbb úgyis lekörözlek, Tae Pyung-ah! – mondta nevetve
Ha Ra, miközben szembefordult velünk. - Úgyis jobb leszek nálad.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
kijelentése egyfajta furcsa érzést keltett bennem; egyrészt örültem, hogy
versenytársának tekint, másrészt dühös lettem, ugyanezen okból. Utóbbit pedig
már csak tetőzte a legjobb barátom reakciója. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - És akkor velem mi lesz? – kérdezte játékos
felháborodottságga. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Téged nem áll szándékomban felülmúlni. Hogy
is akarnám, mikor szeretlek? – kérdezte Ha Ra, mire megdermedtem. Az utolsó szó
nyílvánvalóan nem nekem szólt, és én ezt azonnal le is reagáltam. Dühös lettem,
kétségbeesett, és fájt, hogy így érez Min Ho iránt. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Hogy… Mondtad? – kérdeztem, a két szó között
kisebb szünetet tartva. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Én… Csak…</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">”<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Talán itt kezdődött az, hogy végül megromlott a
barátságunk. A fájdalom, a kétségbeesés, és az, hogy másodiknak éreztem magam a
legjobb barátom után, túlságosan rányomta a bélyegét az érzéseimre, az
általános racionalitásomra, ezért állandóan versenyre keltem vele. Miatta
akartam minél jobb színész lenni, ki akartam bújni a mellékszereplők közül. </span><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A munkámban és a való életben
is. Csak az volt a lényeg, hogy jobb legyek. Hogy Ha Ra végre észrevegyen.
Törtem magam, szenvedtem miatta, és azt hiszem, lelkiekben kicsit összetörtem.
Talán nevezhetem őt az első igazi szerelmemnek, akit soha nem felejtek el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aztán az egyetem után a
kapcsolatnak vége szakadt, és ő, a lány, akit szerettem, eltűnt mindkettőnk
életéből. Legalábbis én így éltem <st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname>
a diplomaosztó utáni hónapokat. Volt, hogy egész nap nem ettem, olyannyira
belefeledkeztem az éppen aktuális munkámba, mert felejteni akartam. És ez egy
darabig</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> működött</span><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> is. <st1:givenname w:st="on">Amíg</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">meg</st1:sn> nem jelent újra <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Min</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Ho</st1:sn></st2:personname>,
bele nem avatkozott újra az életembe, és nem emlékeztetett mindenre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Megpróbáltunk újra jóban
lenni. Újrakezdeni legjobb barátokként, de nem ment, és ez az én hibám. Annyira
elvakított a féltékenység a legjobb barátom iránt, hogy képtelen voltam
ugyanúgy tekinteni rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">És most ugyanott vagyunk, mint
az egyetemen. <st1:givenname w:st="on">Itt</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">van
Ha</st1:sn> Ra, <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Min</st1:givenname>
<st1:sn w:st="on">Ho</st1:sn></st2:personname> és én. Ők ketten boldogan
elvannak, és pedig amolyan ötödik kerékként tendetem a mindennapjaimat. Nem
tudom tettetni, hogy nem érzek semmit, hogy nem vagyok féltékeny vagy éppen
sértődött, mégis, talán életem legnagyobb baromságaként könyvelhetem el
magamban, hogy az újdonsült felettesem első napján az irodájában vártam rá, és
olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiket nem kellett volna. Azonban arról már
nem csak én tehetek, ahogyan akkor viselkedett. Bár valójában megértem. Hiszen
nem volt szép, ahogy elváltunk egymástól…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">“ – Mit szeretnél? Miért akartál beszélni velem,
Oppa? – kérdezte kíváncsi tekintettel a lány, akit szerettem, de én nem tudtam
megszólalni. Mintha sóbálvánnyá változtam volna abban a pillanatban, amikor
vallanom kellett. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Én… Én…
Én… - hajtogattam, de az a bizonyos “sz”-betűs szó nem akart kijönni a számon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Te? –
kérdezett vissza, és ekkor elhallgattam. – Remek. A semmiért hívtál ide, hogy
lemaradjak a parti elejéről. Nagyon köszönöm, Tae Pyung-ah. Bent találkozunk –
ezekkel a szavakkal hátat fordított nekem, és elsétált. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - A fenébe
is, szeretlek! – kiáltottam utána, és ezúttal ő dermedt <st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname>.
Láttam a megfeszülő hátát, ahogy mély levegőt vesz, kifújja, majd megfordul.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Sajnálom,
Tae Pyung-ah. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ennyi volt. Ebből mindent megértettem. Nem
rimánkodtam esélyért, randiért, csak bánatosan mosolyogva néztem rá.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Remélem
boldog leszel vele. – Ezek voltak az utolsó szavaim hozzá.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ez után a Han-folyóhoz mentem. Tisztán emlékszem,
hogy bele akartam vetni magam, ott akartam megfulladni. De végül nem tettem.
Ahogy a parton állva gondolkodtam, realizáltam magamban, hogy bármennyivel is
könnyebb, a halál egy végleges dolog, és ha Ha Ra nem vesz észre, akkor nem éri
<st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname> miatta kioltani a saját életem.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Emlékszem még az azutáni
napokra is, amikor a fájdalom felemésztett. Megölt bennem <st2:city w:st="on"><st2:place w:st="on">minden</st2:place></st2:city> jót, nagyon hosszú időre. Amíg egy nap
<st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname> nem pillantottam őt az étteremben,
ami mellett munkába menet elmentem. Láttam a mosolyát, ahogy a vendégekre, vagy
éppen a munkatársára nevet. Emlékszem, hogy még aznap <st1:sn w:st="on">este</st1:sn>
oda mentem enni, és megkérdeztem az egyik pincérnőt, hogy Kim Ha Ra benn van-e
még. És a válaszát is tisztán fel tudom idézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> “<i>- Oh, a
főnök? Nem, ő már hazament. Ha esetleg valami probláma akadt, vagy nincs
megelégedve valamivel, rögtön hozom a panaszkönyvet.”<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ekkor tudtam <st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname>, hogy ő, aki régen elutasított, valóra váltotta
az álmát, és éttermet nyitott. Akármennyi fájdalmat is okozott nekem azelőtt,
abban a pillanatban büszke voltam rá, és az után a nap után mindig azon az úton
jártam a cég és az otthonom között. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aztán egyszer csak korábban
mentem, és ott találtam az étterem előtt <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Kwon</st1:givenname> <st1:middlename w:st="on">Ji</st1:middlename> <st1:sn w:st="on">Yongot</st1:sn></st2:personname>, a BigBang leader-jét. Meglepett,
hiszen a cégen belül ismertük <st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname>
egymást, és az ott töltött idő alatt egész jóban lettünk. Ott és akkor szóba is
elegyedtem vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">“ - <i>Ji Yong-ah, mit keresel itt? – kérdeztem kíváncsiskodva, mire
meglepetten pillantott fel rám a nálam egy fejjel alacsonyabb szőke. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Oh,
sunbae! Hallottad, hogy az elnök autóbalesetet szenvedett, nem? – kérdezett
vissza, mire bólintottam. – Azért jöttem, hogy az unokahúgával, <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Kim</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Ha</st1:sn></st2:personname>
Rával találkozzak. Össze kell vele ismerkednem a találkozó előtt. Dong Sung
Yoon alelnök kért <st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname> rá, hogy
próbáljak barátkozni vele, hátha úgy könnyebben megy majd a tárgyalás. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Értem. Ez
esetben sok sikert hozzá – mosolyogtam rá, és arcomra egyfajta maszkot
öltöttem, mellyel eltakartam az érzéseim. Bántott a tény, hogy Ha Rát rá
akarják szedni valamire, és hogy pont Ji Yong lesz az, akinek ezt <st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname> kell tennie.” </span></i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aznap tudtam <st1:givenname w:st="on">meg</st1:givenname>, hogy Ha Ra, az első szerelmem, akiért mindenem
odadobtam volna, másnap kezd a cégnél. Örültem, ideges voltam, és féltem.
Boldog voltam, hogy újra láthatom, és tartottam tőle, hogy újra találkozni fog <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Min</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Ho-val</st1:sn></st2:personname>,
és újra belészeret. Bár tudtam, hogy úgysem állíthatom meg, ha ez bekövetkezik,
azért mégis reménykedtem, hogy nem fog, és ettől ideges lettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">És amikor másnap láttam, hogy
milyen kedélyesen elbeszélgetnek, nem tudtam megállni, hogy oda ne menjek.
Olyan voltam, mint valami kétségbeesett, féltékeny pasi. Mert az is voltam.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Azonban utáltam az érzést, amikor Ha Ra csak úgy
elrohant, el a közelemből, minél messzebb tőlem. Megértettem az okát, és
gyűlöltem magam érte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ezután nem találkoztunk többet. Legalábbis nem
mentem oda hozzá, amikor egy-egy papírba belemélyedve végigsétált a folyosón, vagy
amikor Min Ho-val beszélgetett megint. Nem éreztem késznek magam még egy ilyen társalgásra,
amikor burkoltan – vagy akár nyíltan – elküld a francba. Bármennyire is
erősnek, provokatívnak, vagy gonosznak tűntem a szemében, minden ilyen
alkalommal kicsit ismét összetörtem belül. Ő pedig ezt nem vette észre. Egyszer
sem volt képes úgy belenézni a szemembe, hogy ki tudja olvasni belőle az
érzéseimet, és csak azt látta, amit látni akart. A köcsög Tae Pyungot. A
nyomulós Hyun Bint. De egyszer sem az összetört szerelmest, a férfit, aki
bármit megadna neki, csak egy szavába kerülne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Bár kár is ezen agyalni. A felesleges „Mi lenne
ha…” és társai elégszer megkeserítették már a gondolataim. Lehet, hogy inkább
abba kellene hagynom a gondolkodást is? Hiszen úgyis teljesen felesleges, ha
nem jutok vele semmire.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">És tessék… Már megint itt vagyunk: A forgatás
helyett felesleges dolgokra koncentráltam, és megint elrontottam a jelenetet.
Harmadszorra is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Elnézést,
én hibáztam – hajoltam meg tisztelettudóan, miközben elismertem a hibámat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Hyun
Bin-ssi. Kérlek, koncentrálj még egy kicsit, jó? Ez az utolsó jelenet mára,
legalább ezt csináljuk még meg! – nézett rám könyörgően a rendező, mire a
tarkóm vakargatva ismételten meghajoltam, hogy a bocsánatáért esedezzem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Újra elkezdtük a jelenet felvételét, és ezúttal –
hál’ Istennek – sikerült viszonylag normálisan produkálnom magam. Gyorsan még
átöltöztem, és már menekültem is, minél messzebb a helyszíntől. Csak beszálltam
az engem szállító kisbuszba, és magamra zártam az ajtót. Megvártam, amíg a
menedzser és az asszisztensek végeznek, beszállnak ők is a járműbe, és már
indultunk is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Mi volt ma
veled, Hyun Bin-ssi? Mintha teljesen máshol járt volna az eszed – nézett rám
furcsán az egyik kisegítő, mire csak fáradtan rámosolyogva megráztam a fejem,
ezzel jelezvén, hogy jobb, ha most nem kérdez semmit. Nem voltam beszédes
hangulatomban, éppen ezért hátrahajtottam az ülést, lehunytam a szemem, és
próbáltam felidézni lelki szemeim előtt a szenvedéseim okozójának arcát.
Próbáltam megérteni magam, hogy miért pont ez a mai nap az, amikor annyira rá
gondoltam, hogy nem tudtam koncentrálni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Majd rápillantottam a menedzserem kezében lévő
naptárra, és megláttam a dátumot. <i>Szeptember
17.</i> Ezen a napon történt a baleset, két évvel ezelőtt pedig ugyanekkor
találkoztunk mi hárman közösen utoljára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">És ekkor rádöbbentem: a tudatalattim végig próbálta
tudatni velem, hogy ma lenne esélyem kibékülni Ha Rával. Hogy végre
megpróbálhatnám elmondani neki, hogy miért nem adtam át Min Ho üzenetét, hogy
miért hagytam őt magára akkor, amikor a szerelme is. Hogy miért nem álltam
mellette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - PD-nim!
Elmehetnénk még a céghez? – kérdeztem sürgetve a férfit, mire ő csak
meglepetten bólintott, majd szólt a sofőrnek, hogy forduljon meg, mert a
központba megyünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">De nem találtam ott. Egyrészt későn volt már,
másrészt pedig nem is én lennék, ha megkapnám amit akarok. Így hát egyedül
indultam el gyalog, az étterem mellett elvezető főúton. Furcsán csalódottnak
éreztem magam, ahogy benéztem a bolt ablakán, és csak a sötétséget láttam. Nem
értettem, hogy miért zártak be ilyen korán, és hogy miért nem volt ott már
senki, de csak továbbmentem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Majd nem sokkal később egy igazán meglepő látványba
futottam bele, szinte szó szerint. Ugyanis az egyik sarkon, miközben a földet
pásztázva sétáltam, megbotlottam valamiben – pontosabban valakinek a kezében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ha Ra ott ült, és árasztotta magából az
alkoholszagot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ha Ra-yah,
mit keresel itt? És miért vagy ennyire részeg? – kérdeztem, miközben
leguggoltam hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Tae
Pyung-ah… Sajnálom… Nem kellett volna úgy viselkednem veled…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szavai ledöbbentettek, és ahogy ott ült,
elveszetten, mint egy kislány, nem tudtam csak úgy otthagyni. Előkaptam a
telefonom, és Min Ho számát tárcsáztam. Szinte azonnal felvette, és bele is
szólt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Halló? Tae
Pyung-ah? Mit szeretnél ilyen későn? – kérdezte álmos hangon, és hallottam,
ahogy közben ásít egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Tulajdonképpen nem gondoltam bele a cselekedeteim
céljába, okába és következményeibe. Csak megkértem, hogy jöjjön ide Ha Ráért,
és vigye haza, mert nagyon részeg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ahelyett, hogy a hasznomra fordítottam volna a
helyzetet, segítettem. Nem akartam egyedül hagyni az első szerelmemet, így
leültem mellé, és megvártam, amíg megérkezik Min Ho. Tudtam, hogy Ha Ra úgysem
fog emlékezni az éjszakára, és akkor már inkább a szerelme legyen mellette,
mint én, a gonosz, a provokatív férfi, aki szereti őt. Legalábbis ő ismételten
csak annak látna. Azt hinné, hogy tettem valami olyat, amit nem lett volna
szabad, és ki tudja… Lehet hogy a rendőrséget is rám hívta volna. Éppen ezért
inkább átadtam a helyem a legjobb barátomnak, hogy azt higgye, ő mentette meg
az utcán alvástól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Köszönöm,
Tae Pyung-ah. És sajnálom. – Ezeket mondta Min Ho, miközben a hátára vette a
lányt. Mintha bármiért is bocsánatot kellene kérnie. Mintha végül is, nem az én
hibám lenne minden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Végül ismét feláldoztam a saját boldogságom az
övékért. Ismét csak a felesleges harmadik lettem. A másik srác, akit régen a
legjobb barátjának tekintett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">És talán ez a szerepem a hármunk kapcsolatában:
Mindig másodiknak lenni.<o:p></o:p></span></div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-21554871622932337892016-02-23T18:10:00.000+01:002016-02-23T18:10:24.092+01:006. fejezet - A leendő anyuka<div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok! Mint láthatjátok, előbb kész lettem az újjal, mint általában, hála annak, hogy az osztályom nagy része múlt héten Sorrentóban volt. A lényeg, amit ehhez most hozzá szeretnék fűzni, hogy legyetek szívesek kommentet hagyni ott alul, vagy chaten, mert szeretném tudni a véleményeteket. </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Valamit hozzátenném még azt is, hogy nekem már kész van a Burning Up-hoz egy extra, különálló fejezet, ami valahogy sehogy sem illik a történetbe. Arra gondoltam, megkérdezem tőletek: Rakjam-e ki a blogra, vagy sem? Kíváncsiak vagytok rá? </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>És ismételten kommentbe és chatbe kérném a válaszaitokat. </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Puszi: Rhyssa xoxo</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>******</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmWFITyU98xmRSEQGxGu9kltQg2T2mKc44aG2AYAH9ijA4A8lW7DJKIN5I338eomNQh6-FAYdKTijSdS17Ejg4aR8S_4JjkbVCRxBYJ50Bzpx3fJMiI17JNcASJjICgcgXANQoZbX2sPoa/s1600/hyun-joong.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmWFITyU98xmRSEQGxGu9kltQg2T2mKc44aG2AYAH9ijA4A8lW7DJKIN5I338eomNQh6-FAYdKTijSdS17Ejg4aR8S_4JjkbVCRxBYJ50Bzpx3fJMiI17JNcASJjICgcgXANQoZbX2sPoa/s1600/hyun-joong.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szinte tapintani lehetett a
feszültséget a szobában. A levegő izzott, és Ha Ra talán jobban izgult, mint a
vele szemben ülő nő, és a mellette helyet foglaló <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Hyun</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Joong</st1:sn></st2:personname>.
Hármukon kívül jelen volt még két ügyvéd, valamint a “boldog” apuka két barátja
is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mindenki arra várt, hogy az
elnök belekezdjen a mondanivalójába, azonban ő csak szótlanul meredt az
asztalon lévő csészére, és az abban feketéllő erős kávéra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Megtudhatnám, hogy mi az oka annak, hogy
idehívott, elnökasszony, vagy üljek még egy darabig, amíg valaki arcába nem
szuggerálja azt a rohadt kávét? - csattant fel végül dühösen a leendő anyuka,
sokáig tartó hosszas várakozás után. Ekkor végre a cég vezetője is ránézett, és
nyugodtan, kedvesen elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Elnézését kérem, <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Cheon</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Ah-ssi</st1:sn></st2:personname>,
csak elég kellemetlen számomra a helyzet. Fogalmam sincs, hogyan kéne
belekezdenem, hogy ne tűnjek illetlennek. - Zavara kiült az arcára, ahogy
ezeket a szavakat mondta. Az említett a kellemes hangszíntől valamennyire
lehiggadt, és az okait is el tudta fogadni a másik nő szótlanságának. - Talán
egy bocsánatkéréssel kellene nyitnom, elvégre elődöm, Kim Jin Ho erőszakossága és
a helyzethez való szakértelmének hiánya miatt. Persze, ezzel nem azt állítom,
hogy én sokkal hozzáértőbb lennék, de lássuk be... Jin Ho nagybátyám nem képes
egy nő fejével gondolkodni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Cheon Ah az utolsó szavak
hallatára jóízűen, szívből felnevetett. Ezen megnyivánulásának oka valahol a
szórakozás és a megkönnyebbülés érzése között lehetett, ugyanis mikor megérezte
a mondatok mögött megbúvó halvány szarkazmust, már akkor úgy gondolta, jól ki
fog jönni Ha Rával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Tudja... Kedvelem önt. Sokkal szabadabb és
nyitottabb, mint az elnök úr volt, elnökasszony - mondta, miután a féktelen
jókedve kicsit alábbhagyott, és képesnek érezte magát arra, hogy kuncogás
nélkül ejtse ki a száján a gondolatait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ugyan, hagyjuk a titulusok használatát.
Szólítson csak Ha Rának. Ideiglenesen vagyok csak a cég vezetője, amíg a
nagybátyám fel nem épül a baleset okozta sérüléseiből - mosolygott rá kedvesen
a nőre, miközben udvariasan kezet nyújtott. Így hogy a bemutatkozáson túl
voltak, sokkal kevésbé kellett a formalitásokhoz kötődnie, mint egyébként. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ez esetben, Ha Ra-ssi, megtudhatnám, mi az
oka annak, hogy találkozni akart velem? - Ezúttal a nő hangjában nem volt düh,
csak kíváncsiság. Már őszintén érdekelte, mi lehetett olyan fontos, hogy nem
lehetett vele várni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Rendben, akkor felvázolom a helyzetet.
Tegnap megtudtam <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Hyun</st1:givenname>
<st1:sn w:st="on">Joongtól</st1:sn></st2:personname>, hogy ön feljelentette
őt, bántalmazásért - mondta, de mikor meglátta a leendő anyuka riadt
tekintetét, mosolyogva hozzátette. - Természetesen nem akarom bántani, nem
fogom kérni, hogy vetesse el a babát, sőt, lefizetni sem szeretném. Csupán csak
beszélgetni szeretnék önnel, mint nő a nővel. És ez lenne az, amihez nem kérnék
társaságot - pillantott végig a helyiségben elhelyezkedő férfinemű egyéneken.
Azok - értve a célzást - egyenként kivonultak az elnök irodájából, azonban Hyun
Joong még vetett egy gyors, bizakodó pillantást Ha Rára, aki mosollyal
nyugtatta meg az aggódó férfit. <a href="https://draft.blogger.com/null" name="_GoBack"></a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span lang="FR" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Na szóval, arról lenne szó, hogy…<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: center;">
<span lang="FR" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">******<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="FR" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A barna hajú énekes fel-alá
mászkált a folyosón, az immár kulcsra zárt ajtó előtt. Ideges volt, félt, és
talán egy kicsit izgult is. Fogalma sem volt róla, miről beszélgethetnek azok
ketten ott bent, már fél órája. Néha felhangzott egy-egy kacaj, vagy éppen <i>“Ezt te sem gondolhatod komolyan!”</i>
felkiáltás, de ezen kívül nem hallatszódott semmi. Ugyan a barátai próbálták
lenyugtatni, leültetni az egyik székre, egyszerűen képtelen volt leállni.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Vajon mit
csinálnak azok ott</span></i><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></i><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">ben</span></i><i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">t? Miről beszélhetnek? Mit akar Ha Ra elérni ezzel
az egésszel? </span></i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">– futottak át a férfi agyán a gondolatok. Továbbra sem állt le a
mozgolódással, és ugyanannyira ideges volt, mint addig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aztán további fél óra csendes
várakozás után kinyílt az ajtó, és két nevető nő lépett ki rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Elmegyünk enni. Jöttök ti is? – kérdezte
Hyun Joongra mosolyogva Cheon Ah, mire mindenki döbbenten meredt a várandós
nőre. A megszólított csak kábán
bólintott, mire a leendő anyuka belékarolt, és elindult a lift irányába. A
többiek furcsállva néztek az elnökre, az pedig a ki nem mondott kérdésekre csak
annyit válaszolt: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Női praktikák – mondta, miközben megvonta a
vállát, és a pár után sétált. Együtt beszálltak a liftbe, és elindultak vele
lefelé. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: center;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">*****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">“ – Figyeljen, Cheon Ah-ssi. Remélem, tisztában van
vele, hogy ha valóban elindítja a pert, akkor az tönkreteheti <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Hyun</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Joong</st1:sn></st2:personname>
karrierjét – amit valószínűleg ön sem szeretne. Teljesen megértem, ha ki van akadva,
hiszen én is ki lennék, azonban… - mondta Ha Ra, de a leendő anyuka
félbeszakította. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Nem azért
jelentettem fel, mert én akartam. Tekintve, hogy semmilyen testisértés nem
történt,így nem is állt szándékomban ezt megtenni. Az egész az SM ötlete volt.
Megfenyegettek, hogy tönkreteszik a családomat, ha nem teszek feljelentést <st1:givenname w:st="on">Hyun</st1:givenname> <st1:middlename w:st="on">Joong</st1:middlename>
ellen. Az volt a tervük, hogy mikor Jin Ho elnök tárgyalni megy velük,
balesetet okoznak. Így a cég egy nem hozzáértő kezébe kerülne, és a Y.G.
Entertainment tönkremenne. Az ügyvédet is ők adták mellém – mesélte el a teljes
történetet a nő. Az elnök elborzadva hallgatta végig a történetet, és a
nagybátyja kórházba kerülésének valódi okát. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Miközben a másik beszélt, egy ötlet kezdett
körvonalazódni a fejében. Azonban ehhez arra volt szükség, hogy előbb
meglátogassa az egyetlen élő rokonát a kórházban, amihez azonban egyáltalán nem
volt kedve. De, mivel a szükség így hozta, úgy tűnik, mégis kénytelen lesz
megtenni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<i><span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Cheon</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Ah-ssi</st1:sn></st2:personname>,
most elmagyarázom, mit fogunk tenni, rendben? – kérdezte, miután végighallgatta
a másik mondandóját. Az csak bólintott, jelezve, hogy folytassa csak. – Ön
egyenlőre nem vonja vissza a pert mindaddig, amíg én nem szólok. A tárgyalások
úgyis csak jövő hónapban lesznek, így nem szükséges nagyon sietnünk. Én pedig
beszélek Jin Hoval, valamint az SM elnökével. Megoldjuk, méghozzá úgy, hogy sem
önnek, sem a családjának nem lesz semmi baja, rendben? – mosolygott rá Ha Ra,
majd bíztatóan a kezére tette a kezét. Ezután
már csak laza, egymást megismerős beszélgetés következett, mindenféle
szórakoztató, vagy éppen hitetlenkedést keltő sztorikkal. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: center;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">*****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ugyan, <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Hyun</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Joong-ah</st1:sn></st2:personname>,
nem lehet az annyira csípős! – nevetett rá a férfira Ha Ra, majd az
evőoálcikáival a szájához emelt egy kis kimchit. Bekapta, megrágta, és jóízűen
lenyelte. – Nem értem, mi bajod van vele. Hidd el, találni ennél csípősebbet is
– mondta a még mindig lihegő barna hajúra pillantva, majd ismét a kimchiért
nyúlt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Már vagy fél órája ott ültek a
kis utcai árusnál, és nevetgélve ették a csípősebbnél csípősebb ételeket. Cheon
Ah és Ha Ra gyakran jókat nevettek a színész vörösödő fején, és azon, hogy
mennyire nem bírja az erős ételeket. Azonban, amikor az elnök odakiáltott az
árusnak, hogy kérik a legerősebbet, a férfi teljes erejéből tiltakozni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ugyan már, Ha Ra-ssi, ezt ön sem gondolhatja
komolyan… - nézett rá kétségbeesetten a nőre, ám annak félelmetesen megvillanó
tekintetétől benne ragadt a szó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ahjumma, két adaggal kérünk! – kiáltott oda
ismét az idősödő néninek, aki már hozta is az ételt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Mi ez a hirtelen lelkesedés, Ha Ra-yah? –
kérdezte mosolyogva az eladó, miközben pajkosan a lányra kacsintott. Az csak
elvette tőle mind a két tányért, és az egyiket az énekes elé rakta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ez a büntetésed, amiért még mindig nem vagy
hajlandó tegezni, noha a mai nap folyamán már vagy ezerszer megbeszéltük.
Szóval edd csak meg, Hyun Joong-ah. Az egészet. – A nő hangja ijesztően
csengett, így a “kísérleti alany” nagyot nyelve látott hozzá az ételhez. Cheon
Ah kuncogva figyelte a szenvedő férfit, és nem volt képes eltejteni
megkönnyebbült, jól szórakozó ábrázatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nagyon örült neki, hogy az
elnökkel ilyen jóban lettek, és hogy a nő hajlandó segíteni neki ebben az
ügyes-bajos problémában – még úgy is, hogy ezzel valószínűleg veszélybe sodorja
saját magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Márt éppen nyúlt volna, hogy
segítsen a gyermeke apjának elfogyasztani az extra csípős ételt, amikor Ha Ra
keze megakadályozta ebben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Eszedbe ne jusson! – szólt rá a lányra az
elnök rosszallóan. – Oda kéne figyelned arra, hogy mit eszel. Az ilyen kaják
nem tesznek jót a babának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Igazad van…
- szégyellte el magát a leendő anyuka, és végigsimítva a még éppen csak
látszódó pocakján, gügyögni kezdett neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Egyébként, <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Cheon</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Ah-yah</st1:sn></st2:personname>…
Mondd csak, mit dolgoztál, mielőtt ez a sok hűhó elkezdődött volna? – kérdezett
rá Ha Ra nyíltan arra, ami érdekelte. Kíváncsi volt, hogy egy ilyen szép lány,
aki olyan tökéletesen nézett ki, még így, várandósan is, mit csinált az iskolái
elvégzése után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Pincérnő voltam. Édesanyám szerette volna,
ha egyetemre megyek, de én akartam rá megkeresni a pénzt, hogy fizessem a
tandíjat, így dolgozni kezdtem. Aztán megszerettem ezt a munkát és ott
ragadtam, de végül, mikor kitudódott az oppával való kapcsolatom, kirúgtak. –
Kedvesen mosolygott, miközben beszélt, mint aki nem bánt meg semmit. Talán
valóban így érzett, annak ellenére, hogy ha középiskola után rögtön egyetemre
ment volna, akkor most nem lenne terhes egy idol gyermekével, és az élete
normális mederben folyna. Azonban ő úgy érezte, hogy ez a sorsa, és boldogan
fogja leélni az életét, a gyermekével maga mellett, akinek megpróbál majd
mindent megadni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, legyél
pincérnő az éttermemben? – tette fel a kérdést Ha Ra, amin már sokat
gondolkozott. – Tudod, az alkalmazottak nálunk inkább családtagok, mint
beosztottak. Szívesen látunk mindenkit ebben a kis családban – mosolygott rá
Cheon Ah-ra a nő. Egyáltalán nem éreztette azt a másikkal, hogy sajnálja, mert igazából
nem is volt így. Valóban abba a közösségbe kívánta, úgy érezte, vinne egy kis
színt a hétköznapokba. – Ha gondolod, még az üzlet feletti lakásba is
beköltözhetsz, úgysem használja senki. De persze mindezt csak akkor, ha te is
úgy szeretnéd – tette hozzá azért, hogy a lány ne érezze úgy, mintha
kényszeríteni akarná. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Ez nagyon kedves tőled, Ha Ra-yah, de még át
kell gondolnom. Nem szeretnék betolakodó lenni, és senkinek nem akarok a
terhévé válni – felelte szerényen az ajánlatra, azonban erre az elnök csak
reménytelenül megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Senkinek nem lennél a terhére, hidd el. Mit
szólnál hozzá, ha elmennénk oda? Bemutatnálak mindenkinek, megismerkedhetnél
velük, és láthatnád, hogy senki sem tekintene rád nyűgként.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hyun Joong eddig csak
mosolyogva figyelte a két beszélgető nőt, nem érezte úgy, hogy szükséges lenne
beleszólnia. Bár az még neki is új volt, hogy a volt barátnője miatta
veszítette el a munkáját, és bűntudata is volt miatta, azonban belátta, hogy ez
már a múlt, amin változtatni nem tud. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Szerintem el kéne mennünk. Miért ne? Te is
új emberekkel ismerkedhetnél meg, Cheon Ah-yah, és szerintem el kéne fogadnod
az elnök asszony ajánlatát. – a színész most már amolyan “csakazértsem”
elhatározásból nem tegezte a felettesét, sőt, hogy idegesítse, még az újonnan
kapott titulusát is használta. Az csak szúrós szemekkel, és “Ezt még
visszakapod”-tekintettel meredt az énekesre, majd mikor a hirtelen jött
farkasszemezésük végetért, karon fogta a várandós lányt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Akkor ezt megbeszéltük. Szálljunk be az
autóba, és menjünk! – inditványozta az étteremtuéajdonos, ám mielőtt véghez
vihette volna a cselekvését, odasétált a kis bódé tulajdonosához. – Ahjumma,
írja a számlámra, rendben? Holnap jövök, és fizetek, ahogy szoktam. – Az idős
hölgy csak nevetve bólintott, és ahogy a kis csapat elvonult, mosolyogva nézett
utánuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Nagy csibész vagy te, <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Kim</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Ha</st1:sn></st2:personname>
Ra… - nevetett magában, ahogy visszaidézte a kislányt, ahogy ott ülve a nővel
szemben, jóízűen ette a csípősebbnél csípősebb ételeket. – Örülök, hogy ez a
tulajdonságod nem veszett el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: center;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">*****<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Srácok, megjöttem! – kiáltott be az étterem
ajtaján a tulajdonos, mire az alkalmazottak köré gyűlve egyenként megölelték. –
Milyen volt a tegnap este? – nevetett rájuk, amit a többiek jóízűen
viszonoztak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Hiányzol, főnök! – jelentette ki <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Lee</st1:givenname> <st1:middlename w:st="on">Dak</st1:middlename>
<st1:sn w:st="on">Ho</st1:sn></st2:personname>, ahogy feltűnt a konyha
ajtajában. – So Yi-ah egyfolytában ugráltat mindenkit. Na, nem mintha rá
hagytad volna a vezetést – nevetett rá az említett pincérlányra a férfi, mire
az fülig vörösödött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Hékás!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ha Ra jót nevetgélt
mindenkivel, ami nyugtatóképp hatott a másik kettő vele érkezettre. Cheon Ah
elhatározta magát a munkábaállás mellett, <st2:personname w:st="on"><st1:givenname w:st="on">Hyun</st1:givenname> <st1:sn w:st="on">Joong</st1:sn></st2:personname>
pedig megnyugodott, hogy az ex-barátnője jó kezekben lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Srácok, bemutatom a lehetséges leendő
pincérnőnket, Yoo Cheon Ah-t, és a híres – bár inkább hírhedt – Kim Hyun
Joong-ot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hiába hangzott el a színész
neve is, mindenki csak a hirtelen a középpontba került, félénk nővel
foglalkozott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Mi az, hogy csak lehetséges? Inkább biztos!
Szükségünk van egy ilyen csinos kis pofira, biztos vonzaná a vendégeket! –
mosolygott rá az egyik fiatal fiú a terhes lányra, aki azonnal fülig
vörösödött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Mun Jun Seo, azonnal hagyd
abba! Megijeszted Cheon Ah-yaht! – rivallt rá Ha Ra a szőke pincérre, mire az
azonnal védekező testtartásba helyezkedve, hárította a nő szavait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ekkor határozta el magát
végképp a maradás mellett a leendő anyuka. Jól érezte magát a közösségben, az
emberek kedvesnek tűntek, és tényleg olyan volt az egész, mint amikor összejön
a család. Neki pedig pont erre volt szüksége.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm -1pt 0.0001pt 0cm; text-align: center;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><b><i>******</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm -1pt 0.0001pt 0cm; text-align: center;">
<span lang="EN-US" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><b><i>Köszönöm szépen, hogy elolvastad! És ne felejts el a kommentet! </i></b> <o:p></o:p></span></div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-53920728042409025352016-02-06T23:09:00.000+01:002016-02-07T09:35:03.920+01:005. fejezet - Min Ho, Európa, és egy per<div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok! Meghoztam a következő részt, és nagyon sajnálom, hogy késtem, csak félévzárás volt, témazárók, most szerdán vizsgáztam, tegnap pedig kötelező volt elmennem a tagozati bálra... A kifogásaim sora hosszú, de a rész remélhetőleg még hosszabb. Jó szórakozást hozzá! </b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>******</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6RZzIwRTBL-9WxuyfChgqoHy40nbxZgp8AiF8Ngd-w3TJUMbVxTgFRaUqMr0aqgM-C6yYGoXYCZ_Eejvzf3O7UsF2UDOr7ZYhWo2JCvCAHLPnZ-sksxaijZpydaOGxqgMfoaQGydmAUN8/s1600/f187a504ce4e14a7e2a56874fd478653.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6RZzIwRTBL-9WxuyfChgqoHy40nbxZgp8AiF8Ngd-w3TJUMbVxTgFRaUqMr0aqgM-C6yYGoXYCZ_Eejvzf3O7UsF2UDOr7ZYhWo2JCvCAHLPnZ-sksxaijZpydaOGxqgMfoaQGydmAUN8/s1600/f187a504ce4e14a7e2a56874fd478653.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<br /><br /> - Ne menj…<br />Min Ho meglepődve érzékelte a csuklója köré fonódó meleg kezet. Nem tudta, hogy csak az alkohol mondatta a lánnyal a szavakat, vagy valóban így érzett. Hiszen azok után, hogy Tae Pyung nem mondta el neki a távozásának okát, és azt, hogy sajnálja, hogy nem búcsúzott el, nem csodálta volna, ha Ha Ra gyűlölte volna őt. Ahogy azon sem, ha eltaszította volna magától, mikor hosszú évek után először találkoztak. Azonban ő, ahelyett, hogy ezt tette volna, inkább beszélgetett vele, amit így utólag belegondolva furcsának tartott. Hiszen ki lenne ilyen kedves azzal a személlyel, aki fontos volt számára, és egy szó nélkül otthagyta?<br />Képtelen volt dönteni a maradás és távozás között. A szíve a lány felé húzta, viszont az esze azt súgta, fusson, rohanjon, minél meszebb a parányi, emlékekkel teli kis lakásból. Végül az utóbbit választotta; lefejtette a csuklójáról a lány szorosan tartó ujjait, és hátra sem nézve kirohant a lakásból, le a lépcsőkön, egyenesen az utcára. <br /><br /><div style="text-align: center;">
******</div>
<br /><div>
Ha Ra fájós fejjel kelt korán reggel, és érezte az esti piálás utóhatásait. Nem emlékezett a történtekre, bár úgy érezte, valami fontosat felejtett el. Az alkohol szaga beleivódott a ruhájába, a macskajaja pedig, ahogy félrehúzta a függönyt, felerősödött. <br />- Francba… - rántotta a szeme elé a kezeit, hogy minél kevesebb fénysugár bombázza az íriszeit. <br /><i>De várjunk csak… Ha süt a nap, méghozzá ilyen erősen, mégis mennyi lehet az idő?</i> – villant át az agyán a gondolat, majd az ágya mellett fekvő digitális órára kapta a fejét, amely nyolc ötvenet mutatott.<br />- Francba! - ismételte meg előbbi felkiáltását a lány, majd a gardróbhoz szaladt, ahonnét kivett egy fehér blúzt, egy fekete farmert és egy fehér fehérnemű szettet, majd a fürdőszobába rohant. Mikor kinyitotta az ajtót, a látványra felsikított. <br />Az odabent álló a hangra a füléhez emelte a kezeit, majd mikor a nő abbahagyta, kivette a szájából a fogkefét, és megszólalt.<br />- Jó reggelt, Csipkerózsika. Hogy aludtál? – kérdezte, fogkrémes szájával rámosolyogva Ha Rára.<br />- Mégis mi a jó büdös francot keresel a lakásomon? Pláne póló nélkül, egy szál törülközőben?<br /><i>„Na, nem mintha nem élvezném a látványt… Úristen! Ha Ra, nehogy már nyálcsorgató tinivé fejlődj vissza két másodperc alatt!” </i>– futott át a nő agyán a gondolat, majd mikor látta, hogy a férfi visszatette a szájába a fogkefét, és újra a fogait kezdte mosni, becsapta az ajtót, és a nappaliba vonulva várt arra, amíg a fürdőszoba szabad nem lesz.<br />Seperc alatt elfeledkezett a gondról, hogy nagyon is késésben van, vagy hogy még a tegnapi ruhájában üldögél, és csak egyetlen kérdése volt, melyet nem tudott magának megválaszolni. Mégis mi a fenét keres Lee Min Ho félpucéran a fürdőszobámban? <br />Ahogy újra felrémlett előtte a kidolgozott, izmos felsőtest, arca a vörös egy egészen élénk árnyalatába borult, tekintete pedig lázasan csillogni kezdett. <br /><i>A fenébe ezzel az emberrel…</i><br />Az előző estére még mindig nem emlékezett. A karaoke-bárig még nagyjából tiszta volt a kép, de onnantól csak sötétség. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan került haza, és a feje túlságosan is sajgott ahhoz, hogy ezen abban a pillanatban gondolkozni tudjon.<br />Felkelt a kanapéról, és a konyhába sétált, hogy keressen magának valami gyógyszert a másnapossága ellen. <br />- Szabad a fürdő, Ha Ra-yah – jelent meg a helyiség ajtajában Min Ho, még mindig egy szál törülközőben. A lány félrenyelte azt a korty vizet, amivel a gyógyszert próbálta lesegíteni a torkán, így köhögni kezdett. Miután sikeresen megoldotta a „krízishelyzetet”, villámló tekintettel meredt az igencsak alulöltözött férfira. <br />- Figyelj, Min Ho-yah. Nem tudom, mit keresel itt, vagy hogy miért nincs rajtad annál az egy szál törülközőnél több, de díjaznám, ha legalább felvennél valamit, és nem rémisztenél halálra a saját lakásomban. A megértésedet köszönöm – mondta, majd kezében az aznapra tervezett ruháival elcsörtetett a férfi mellett, és besietett a fürdőszobába. <br />Ha Ra megkönnyebbülten sóhajtva csukta be maga után az ajtót, majd a tükörhöz lépve megvizsgálta az arcát. A szemei karikásak voltak, a bőre sápadt… Pont úgy nézett ki, mint aki másnapos. <br />Miközben próbálta kitaszigálni az agyából a felesleges gondolatokat, és megfeledkezni a fejét gyötrő fájdalomról, levetkőzött, és beállt a hideg zuhany alá. Összerándult, amikor az első vízcseppek a bőréhez értek, majd fokozatosan ellazult. Ahogy a teste elernyedt, úgy tűnt el a kínzó érzés is a halántéka környékéről. <br />Már tíz perce áztatta magát, mikor úgy döntött, eléggé átfagyott, így kilépett a kabinból, és a törülközőért nyúlt. Épp hogy csak maga köré csavarta a puha anyagot, mikor kopogtak az ajtón. <br /><br />- Ha Ra-yah, lennél szíves kiadni a ruháimat? <br />A lány körülnézett, majd mikor észrevette az egybegyűrt kupacot, a szemeit forgatva nyúlt az anyagokért, majd mikor már nyúlt volna a kilincsért, támadt egy ötlete. Azonban, mielőtt jobban átgondolhatta volna a következményeket, mielőtt korlátozhatta volna a saját magában megbúvó kislányt, megszólalt.<br />- Gyere be értük - mondta, majd visszahelyezte a ruhadarabokat az egyik kosárra, és a tükörhöz fordult. <br />Kíváncsi volt a másik reakciójára, mégsem fordult hátra, csak az alapozóért nyúlt, aminek tubusából egy minimálisat kinyomott a kezére, és vékonyan felkente az arcára. Ezután szempillaspirált használt, és kész is volt a sminkkel. Csak ez után hallotta meg a lenyomódó kilincs hangját, majd az ajtó nyílását, és akkor fordult meg, amikor a férfi belépett a helyiségbe. Míg Ha Ra próbálta elkapni a másik tekintetét, az mást sem csinált, csak végignézett a lány fekete törülközőbe bugyolált testén. Min Ho látványosan nyelt egyet, majd a stírölés után nem mert a nő szemébe nézni. <br /><br />Mindkettőjükön csak egy szál törülköző volt. Azonban, mivel már egyikőjük sem volt hormontúltengéses tini, így a lehetséges folytatások sem merültek fel semelyikük gondolataiban sem. Na jó, Min Ho agyán talán átfutott az ötlet. Azonban amikor az elnök a kosárra mutatott, ahová az előbb tette le az öltözéket, a színésznek azonnal elment a kedve mindenféle élvezetet nyújtó dologról. Ezután már csak szó nélkül odasurrant a ruhákhoz, felkapta őket, majd kislisszolt az ajtón, így a lány ismét egyedül maradt. Felnevetett a lehetetlen szituáción, körülbelül tíz perc múlva pedig már mosolyogva és felöltözve lépett ki az ajtón.<br />Azonnal megérezte a frissen főzött kávé illatát, valamint az odaégetett tojásrántotta jellegzetes szagát. Elképzelte a férfit, ahogy az ő virágos köténykéjében főzőcskézik a konyhában, és kuncoghatnékja támadt. <br />- Remélem tudod, hogy nincs időnk enni. Sietnünk kell a vállalathoz, már így is totálisan elkéstünk - állt meg karbatett kézzel a konyhaajtóban, miközben mosolyogva figyelte a sürgő-forgó színészt.<br />- Nekem csak délután kell a forgatásra mennem, te pedig elnök vagy, vagy mi a szösz. Szóval ülj le, egyél, és... Beszélgessünk - ajánlotta a “kis konyhafőnök”, miközben az egyik szék felé intett. Mikor a lány engedelmeskedett, elé rakott egy tányért, melyen két kicsit jobban megsült tojás volt, alatta pedig egy szelet pirított szalonna. - Még mindig ugyanúgy iszod a kávét, ugye? - kérdezte Min Ho, miközben a válla fölött hátrapillantott az elmélkedő nőre. Az bambulva bólintott, fel sem fogva, mit kérdeztek tőle. Az járt a fejében, hogy mikor volt utoljára, hogy így kettesben ettek a legjobb barátjával, a volt szerelmével. <br /><br />Mikor a kávé is az elnök elé került, összerezzent, majd mosolyt varázsolva arcára nézett fel az éppen pincért játszó színészre.<br />- Köszönöm. Csak azon gondolkodtam, mikor is volt utoljára, hogy így együtt, kettesben ettünk volna - mondta, miközben belekavart a kávéjába és megkóstolta azt. <br />- Az előtti napon, hogy felszívódtam volna. - A férfi arcán az öröm helyét megbánás vette át. Nem tudta, hogyan kéne bocsánatot kérnie a múltban elkövetett vétkéért - ami valójában nem is teljességgel az ő hibája. - Tudod... El akartam köszönni, de nem volt időm. Ez volt életem nagy lehetősége, nem szalaszthattam el. Így megüzentem Tae Pyunggal, hogy kénytelen voltam elmenni, búcsú nélkül, és hogy nagyon sajnálom. - Lehajtotta a fejét, nem mert a nő szemébe nézni. Túlságosan szégyellte magát a tetteiért. - De ő nem adta át az üzenetet. Tehát végül is, nem teljesen az én hibám. <br />- Tűnj el. - Erre a két szóra Min Ho felkapta a fejét, hogy Ha Ra szemeibe nézhessen, azonban ott nem talált mást, csak csalódottságot és dühöt. Nem értette, mi lelte a lányt, de szinte azonnal választ kapott a gondolatban felvetődő kérdéseire. - Tudod, mit gyűlölök legjobban az emberekben? Hogy mesterien képesek kibújni a felelősség alól, vagy másra hárítani azt. Szóval most menj el, és nem vagyok hajlandó beszélni veled mindaddig, míg fel nem vállalod, hogy Te hibáztál. <br /><br /><div style="text-align: center;">
******</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
- Szóval Európába utazunk? - tette fel a számára abban a pillanatban legfontosabb kérdést a BigBang rappere, Seung Hyun.<br />- Igen. Azon belül is a legfőbb cél Franciaország, valamint...<br /><div style="text-align: left;">
-<i> All I want is you, you’re ma chérie, Ma chérie, oh oh oh...</i>* - kezdett bele egy dalba Daesung, azonban az elnök leintette, és még a többiek is “csúnyán” néztek rá, így azonnal abba is hagyta.</div>
- Na szóval, Franciaországon kívű felléptek még Oroszországban, Magyarországon, Németországban és Spanyolországban is. A részletes infókat már közöltem a menedzseretekkel, nektek pedig egyenlőre annyit kell tudnotok, hogy jövőhét kedden indul a gép, és hogy a turné elsődleges célja nem más, mint hogy népszerűsítsétek, promotáljátok az új albumot külföldön is. <br />- Mégis milyen új albumot? - tette fel a kérdést Ji Yong, miközben mindenki értetlen tekintettel meredt a kissé túlpörgött nőre. <br />- Azt, amelyiken hat dal lesz, mindegyik más-más nyelven. Bár lehet, hogy az oroszt kihagyjuk, tekintve, hogy nagy valószínűséggel nem jönne össze ez alatt az egy hónap alatt, amíg itt vagyok. Jó, akkor csak öt dal, öt nyelven. Plusz egy szóló mindenkitől - magyarázta hadarva Ha Ra, miközben levetődött az igazgatói székébe, és kezébe vett egy papírt. - Ja és Ji Yong-ah! Beszéld meg a fodrászoddal, hogy a hajad mostantól ismét fekete legyen. Seung Ri-yah és Taeyang-ah, ti maradtok szőkék, Daesung-ah és Seung Hyun-ah, ti is feketék lesztek. Valamit te! - mutatott rá Daesungra a nő. - Nem unod még azt, hogy nem látsz a hajadtól? Könyörgöm, csináltass magadnak valami normális frizurát! - kérte szinte könyörögve a nő. Ezután rápillantott az ujjai közt tartott fehér lapra, és mikor elégedetten konstatálta, hogy mindent megbeszélt a fiúkkal, amit kellett, útjukra engedte őket.<br />- Menjetek haza, pakoljatok, pihenjetek, és készüljetek lekiekben! Mostantól három hétig látni sem akarlak benneteket!<br /><br />A srácok elhagyták az irodát, a nő pedig sóhajtva hátradőlt a székében. Tudta, hogy csak azért temetkezik ennyire a munkába, hogy minél inkább elterelje a gondolatait Min Horól és a reggeli beszélgetsükről. Egy kicsit bűntudata volt a kirohanása miatt, azonban ez az érzés eltörpült a mérhetetlen düh és csalódottság mellett. Azon gondolkodott, hogy talán őt is el kéne küldeni valahová messze. Talán Amerikába, vagy Angliába, a lehető legmesszebb Koreától. <br />Ilyen, és hasonló gondolataiból rángatta ki egy hang. Kopogtak.<br />- Szabad! - kiáltott ki, mire Hyun Joong lépett be az ajtón. Mikor odalépett az íróasztal elé, tisztelettudóan meghajolt, és csak azután nézett a vele szemben ülő szemébe. - Miben segíthetek? - villantott rá egy kedves mosolyt Ha Ra, mire a férfi arcára erőlködő, kínos arckifejezés ült ki.</div>
<div>
- Én csak... Szeretnék elnézést kérni a tegnapi megszólalásomért, valamint azért, mert annyi probléma van velem meg ezzel a perrel... - Az utolsó szó hatására az elnök arcáról lehervadt a mosoly, ehelyett érdeklődően és megdöbbenten meredt a színészre.<br />- Milyen per? - kérdezte keményen a nő, és most Hyun Joongon volt a meglepődés sora. Azt hitte, hogy a jelenlegi elnököt tájékoztatták arról, hogy mi folyik az énekes körül, azonban ezek szerint rá hárult a feladat, hogy közölje a botrányt.<br />- A volt barátnőm terhes lett, és beperelt, bántalmazásért. Az már bizonyítva lett, hogy az apa én vagyok, és az ezzel járó felelősséget vállalom is, azonban én nem bántottam senkit - hadarta el egy szuszra a férfi, majd lehajtott fejjel csendben állt tovább.<br />- Hiszek neked. Azonban megkérnélek, hogy hívd fel az ügyvédedet, és tájékoztassatok engem is az ügy minden apró részletéről. Utána pedig beszélek a lánnyal is, rendben? - A nő hangja nyugodt és kiegyensúlyozott volt, nem akarta leszidni, vagy kipenderíteni az irodából a színészt. Úgy érezte, ezt a dolgot muszáj lesz megoldania, és valószínűsítette, hogy ezúttal nőként, és nem elnökként kell majd gondolkodnia. Legalábbis amikor a lánnyal beszél. <br /><br /><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
*DJ Antoine - Ma Chérie</div>
<div align="justify" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0,0000pt; margin-right: -1,0000pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b>******</b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b>Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, légyszíves hagyj nyomot magad után, akár kommentben, akár chaten! Nagyon tudnak ám segíteni a kommentek abban, hogy leüljek a gép elé írni!</b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><b>Puszillak benneteket: <span style="font-size: large;">Rhyssa</span></b></i></div>
</div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-72693081128252051122016-01-10T13:20:00.001+01:002016-01-10T13:39:08.825+01:00#Díj! - Köszönöm!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh76wfVUM-5wZYzVJ1u8Aknig5SCUT3b2OlkHFWLbGDR0RDKPqCQS9MmEC9cbxolLfSuQ_dEM69c8k1-Cp2kWZ6uw_kiqCo95PZlV-6ZxwS2cjQJ0l5Ou79AXD5ncm2NrBMqz-HhrkQCpH2/s1600/liebster-award-logo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh76wfVUM-5wZYzVJ1u8Aknig5SCUT3b2OlkHFWLbGDR0RDKPqCQS9MmEC9cbxolLfSuQ_dEM69c8k1-Cp2kWZ6uw_kiqCo95PZlV-6ZxwS2cjQJ0l5Ou79AXD5ncm2NrBMqz-HhrkQCpH2/s1600/liebster-award-logo.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
Sziasztok! Nem is tudom, mit mondhatnék. Ez az első díj, amit blogger-pályafutásom alatt kaptam, és nagyon szépen köszönöm Breana C. Whinery-nek.<br />
<br />
<u>10 dolog magamról:</u><br />
- Hét éve írok<br />
- Van egy kutyám és egy macskám<br />
- Folyékonyan beszélek franciául, és koreaiul tanulok<br />
- Imádom az állatokat<br />
- Nincs túl sok barátom/barátnőm<br />
- Kissé zárkózott vagyok<br />
- Nagyon boyolult a családfám<br />
- Két fiútestvérem van, és mindkettővel öt év a korkülönbség (egy idősebb, és egy fiatalabb)<br />
- Imádom a fantasy-t<br />
- Amikor ezt írom, éppen eszem<br />
<br />
<u>10 kérdés, amire válaszolok:</u><br />
<div>
<b><i><br /></i></b></div>
<b><i>1. Mit gondolsz, mi a fontosabb egy barátban: hűség vagy őszinteség?</i></b><br />
Szerintem mindkettő egyaránt fontos, hiszen ha egy barát nem hűséges hozzánk, akkor hogy is nevezhetnénk a barátunknak? És ha valaki nem hűséges, akkor valószínűleg nem is őszinte.<br /><br /><b><i>2. Sportolsz-e valamit? Ha igen, mit és miért azt választottad? Ha nem, miért?</i></b><br />Igen, kosarazok. Amikor elkezdtem, éppen egy animét néztem (Kuroko no Basuke), ami nagy hatással volt rám, és akkor döntöttem úgy, hogy én márpedig igenis kosarazni fogok. <br /><br /><i><b>3. Melyik inspirál jobban az írásnál: zene vagy film?</b></i><br />Inkább a zene, és általában a videoklipek, hiszen rengeteg ötletet képes adni egy-egy jól megcsilált videó. Filmeket nem igazán nézek, így az nem is tudna inspirálni.<br /><br /><div>
<b><i>4. Ha kiadhatnád egy könyvedet, miről szólna és mi lenne a címe?</i></b><br />Mivel jelenleg is éppen egy könyvön dolgozok, így a kérdés aktuális. A történet egy nyomozóról szól, akinek a felesége egy ügy során meghal. Ezután a férfi mély depresszióba esik, és nyomozni kezd a gyilkos után, természetesen nem mint rendőr, hanem mint közember. A gyilkos keresése közben azonban furcsa nyomokra bukkan, és kiderül, hogy a felesége életben van. A házastársak ellentétes oldalon kénytelenek harcolni, és sok alkalommal fognak egymásra pisztolyt, a végén pedig egyikük meghal. A címe pedig Raisonnablement - Ésszerűen. <br /><br /><i><b>5. Miért kezdtél el írni és mióta?</b></i><br />Hét éve kezdtem el írni, amikor is nagy Naruto-fan korszakomban eldöntöttem, hogy írok egy ItachiXSakura párosítású fanfictiont. Azóta is az az egyetlen befejezett történetem. <br /><i><b><br />6. A tanáraid, a barátaid vagy a szüleid tudnak a blogolásról?</b></i><br />A tanáraim közül csak az osztályfőnököm, a barátaim nagy része tudja, a szüleim meg tisztában vannak vele, de nem igazán foglalkoztatja őket.<br /><br /><i><b>7. Ki az a személy, akit a Facebookon ismertél meg és még a mai napig tartjátok a kapcsolatot?</b></i><br />Nincs ilyen. Illetve... Volt két lány, akikkel beszélgettünk, de valahogy a téli szünet óta már nem írogatunk, gondolom mindenkit lefoglal a tanulás. <br /><b><i><br />8. Tudsz főzni? Ha igen, mit szeretsz a legjobban elkészíteni?</i></b><br />Igen, tudok főzni, és bár a palacsintát inkább sütjük, mint főzzük, az az, amit imádok elkészíteni, mert jó nézni, hogy a testvéreim milyen élvezettel fogyasztják.<br /><br /><i><b>9. Írd le a véleményedet valamelyik blogomról! (Bármit, ami csak eszedbe jut!)</b></i><br />Nos, a Spine Breaker-t, és a From Eden-t is olvasom, és mindkettőt imádom. Tetszik, ahogy írsz, könnyen élvezhető, és bár vannak néha számomra furcsa szófordulataid - az ilyeneket mellesleg imádom olvasni - , elképesztően szépen fogalmazol. <br /><br /><b><i>10. Melyik a kedvenc koreai bandád, ki a kedvenced és miért őt választottad?</i></b><br />Öhm... Nehéz kérdés. A BigBang és a Nu'est között egyszerűen nem tudok dönteni. Mindkét banda zenei hangzása elképeszt és elvarázsol, mégis, talán a Nu'est kicsit közelebb áll hozzám, hiszen ők voltak az első banda, akik rajongó fangirlt csináltak belőlem. Éppen ezért közülük választok, és egyértelműen Ren a kedvencem. És hogy miért? Elég csak ránézni, és meghallani a hangját. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9nULTKnb442ToyhwEs6qiZb3F8Dy6R0RTNd_Se5tqJW0WP2ToG6Koi30SbtuODIFTRD9A34ICFLuhvC_F3Cv8egh7qU2Kw7C1ARo8jees4vN74xbL7cxU9ifItjGiSWb5WQQZwlbt_eAB/s1600/images%252811%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9nULTKnb442ToyhwEs6qiZb3F8Dy6R0RTNd_Se5tqJW0WP2ToG6Koi30SbtuODIFTRD9A34ICFLuhvC_F3Cv8egh7qU2Kw7C1ARo8jees4vN74xbL7cxU9ifItjGiSWb5WQQZwlbt_eAB/s320/images%252811%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<u>10 kérdés a jelölteknek:</u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
1. Mióta blogolsz, és miért kezdted el?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
2. Mi a kedvenc zenei műfajod?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
3. Félsz valamilyen állattól? Ha igen, melyik állat az, és miért?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
4.Melyik a kedvenc könyved?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
5. Melyik a kedvenc évszakod, és miért?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
6. Milyen blogokat olvasol szívesen?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
7. Írj véleményt egy tetszőleges, általad kedvelt blogról!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
8. Van olyan barátod, akit bloggerként ismertél meg, és még mindig tartjátok a kapcsolatot?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
9. Van kedvenc idézeted? Ha van, melyik az, és miért szereted?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
10. Szereted a csokit?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<u><strike>10 </strike>9 jelölt:</u></div>
1. Faith Katherine Emerson<br />
2. Ciara Coldman<br />
3. Nicolette F.<br />
4. Brooklyn Lovegod<br />
5. Carley Styles<br />
6. H. Italy<br />
7. Nero Roosie<br />
8. Anastasia Crine<br />
9. Raistlin</div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-79763866928011476122016-01-02T20:38:00.001+01:002016-01-02T20:57:09.047+01:004. fejezet - Ne menj...<div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok! </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>Mint láthatjátok, meghoztam az új részt, ami nem lett olyan izgalmas, mint az előzőek, de valójában inkább egy átvezető-fejezetnek szántam. Remélem örültök, és hogy tetszeni fog. </i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>*****</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho0ZSLgEsedTWmIGpqrABlohiBgVk-3S1z4KdI04JgzPe0lrn5aLkJgumZL62S6WrnKjlSZVZY4mTw1VJnWaRRNnosZPUur0IJ5tjmlOrhhLRs6rgVlHHfgWhRFydj4xWnAZhng4Ogi16j/s1600/tumblr_m3rmhlr16g1rujs4xo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho0ZSLgEsedTWmIGpqrABlohiBgVk-3S1z4KdI04JgzPe0lrn5aLkJgumZL62S6WrnKjlSZVZY4mTw1VJnWaRRNnosZPUur0IJ5tjmlOrhhLRs6rgVlHHfgWhRFydj4xWnAZhng4Ogi16j/s1600/tumblr_m3rmhlr16g1rujs4xo1_400.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></i></b></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Szinte érezni lehetett a feszültséget, ami úrrá lett a
teremben jelenlévőkön. Ha Ra megpördült a tengelye körül, és szembe fordult
Hyun Binnel. Meredten bámult a másik nyílt tekintetébe, szemeiben a düh apró
szikrái látszódtak megcsillanni. Nem szólalt meg, szinte megfeledkezett a külső
megfigyelőként jelenlévő BigBang tagokról, és arról, hogy éppen le akarta
torkollni a vele szemben állót. Csak bámulta azokat a mélybarna szemeket,
melyek egy ízben megrémisztették, másrészt pedig arra sarkallták, hogy kiálljon
magáért, szálljon szembe a férfival. Ez a kettősség érzése még akkor is
megmaradt benne, mikor nem törődve a teremben lévőkkel kicsörtetett az ajtón.
Hallotta, hogy a nevét kiáltják, de ezt figyelembe sem véve rohant a liftig,
majd mikor az egy gombnyomásra kinyílt, belépett a szürke, fémesen csillogó
falak közé.</span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem volt egyedül. Bár az elején észre sem vette a másik
személyt, annyira a gondolataiba mélyedt. Kellett egy kis idő, hogy
felocsúdjon, és csak ez után pillantotta meg a fekete bőrdzsekibe és kék
csőfarmerba öltözött Kim Hyun Joong-ot. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ne haragudj, nem figyeltem - kért bocsánatot Ha Ra
illedelmesen, meghajolt, majd egy fáradt mosolyt villantott a jelenleg a háta
közepére sem kívánt személyre. Az ugyanezzel a mozdulattal megadta a
tiszteletet a felettesének, utána pedig a liftajtóhoz - és ezáltal a nő mellé -
állva várta az érkezést. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem zajlott le semmiféle beszélgetés kettejük között a
liftben, ám miután a férfi kilépett, és kezdett becsukódni az ajtó, még
hátrafordult.</span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ez még <i>csak</i> az első nap, Ha Ra-ssi. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A nő nem tudta mire vélni a kimondott szavakat. Csak meredt
az előtte lévő fém felületre, miközben az agya egyfolytában járt, egyszerre
több dolgon is. Remélte, hogy Tae Pyung nem követi az irodájába, és elmélkedett
a Hyun Joong által kimondott szavak jelentőségén. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">“<i>Még huszonkilenc nap, és megszabadulok ebből a
Pokolból. Nem tart sokáig, és visszatérhetek a régi életembe. Addig pedig a
legjobbat kell kihoznom magamból “ </i>- gondolta komoran az elnök. Kihúzta
magát, és egyenes háttal lépett ki a fém szállítóeszközből a tizedik emeleten.
A bizarr színárnyalatok ismét elborzasztották, ám próbált tudomást sem venni a
kriptaszerű hangulatról, magabiztos léptekkel vonult végig a folyosón, majd
belépett a sokkal kellemesebb árnyalatokkal rendelkező irodába, ahol ismételten
nem volt egyedül. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Min Ho ott állt az ablak előtt, karba tett kezekkel,
vidáman mosolyogva. Látszólag nagyon örült valaminek, vagy legalábbis azt a
benyomást akarta kelteni, mintha ez így lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> - Mit szeretnél? –
kérdezte a nő, miközben felsóhajtva közelebb lépett a másikhoz. Az leeresztette
a kezeit, és megfogva Ha Ra vállát, megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> - Látogassuk meg a
szüleid sírját! <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">******<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hyun Joong-nak fogalma sem volt arról, miért mondta azt,
amit, ott a liftben. Egyszerűen csak kicsúszott a száján, nem tudta korlátozni
magát úgy, ahogy általában. Nem akart gonoszkodni a lánnyal, egyszerűen csak
látta rajta, mennyire kifordult önmagából az első találkozásuk, és a
megbeszélés óta. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne. A komoly
üzletasszonyból egy látszólag összetört, ijedt nő lett, legalábbis ezt mutatta
magáról. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Persze, a férfinak fogalma sem lehetett az évfordulóról, és
az ez okozta fájdalomról, amelyet a lány próbált elnyomni. Az idolnak fogalma
sem volt róla, hogy melyik a valódi énje, melyiket kéne annak tekintenie. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A stúdióban már
csak reflexből énekelte fel a dalt az albumra, a gondolatai teljesen máshol
jártak, nem tudott koncentrálni. Ha Ra viselkedése szörnyen kíváncsivá tette,
egyszerűen nem tudott másra koncentrálni. A téma bent ragadt az elméjében, még
a lakásába való visszatérés után sem volt képes másra
gondolni. </span></div>
<div style="line-height: 115%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.75pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Bár tudnám, mi ilyen furcsa abban a nőben!
Mintha a személyisége egyszerre taszítana és vonzana. Olyan az egész, mint
valami rossz romantikus film. Bár, ahogy magamat ismerem, lehet, hogy az zavart
meg, hogy nem olyan, mint a többi lány.” <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">Sokáig gondolkozott még ezen, miközben
lezuhanyozott, átöltözött, majd elindult vissza forgatni - elvégre még hátra
voltak az éjszakai jelenetek. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">******<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">Ha Ra határozottan elutasította Min Ho temetői
látogatásra irányuló ajánlatát. Ugyan a férfi csalódottan vette tudomásul a
választ, nem volt hajlandó távozni az irodából, csak amikor a lány kihasználva
a felettesi helyzetét utasította, hogy menjen vissza dolgozni.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">- Tudtommal jelenleg a Faith című sorozaton dolgozol.
Nem kellene gyakorolnod hozzá a szövegedet? - kérdezte az elnök, szúrósan
rápillantva a férfira. Az pedig, értve a célzást, meghajolt az íróasztal mögött
ülő nő felé, majd kisétált az irodából, így a lány egyedül maradt a
papírmunkával és a gondolatokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Rengeteg mindent kellett átnéznie, egyáltalán nem
érezte késznek magát a feladatra, hogy egy ekkora céget vezessen. El kellett
intéznie a lakásokat a BigBang-nek, a havi kiadásokat a minimálisra
csökkenteni, a bevétel növelésére pedig tervezetet készíteni. A lehető
legnagyobb különbséget akarta elérni a két összeg között, akármennyire is tűnt
lehetetlennek ez a cél. Viszont ahhoz,
hogy ezeket véghezvigye, először is tapasztalatokat kellett szereznie, tanulnia
kellett, fel kellett frissítenie a főiskolán tanultakat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Egészen addig dolgozott, amíg be nem sötétedett.
Koromfekete volt az égbolt, mikor felnézett a sok-sok fehér lapból. Szemei
előtt fényfoltok cikáztak, nyaka elgémberedett, háta megfájdult a görnyedt
testtartástól. Úgy döntött, ideje hazamenni, lefürödni, majd lefeküdni aludni.
Így hát elrendezte a papírokat, kicsit rendet rakott az íróasztalon, majd fogta
a kocsikulcsát, a kabátját és a táskáját, majd kilépett az irodából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Ismét végighaladt azon a folyosón, amelyet a
legjobban utált az egész épületben, majd beszállt a liftbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Végre a végéhez közeledett az első nap. Nem telt el
gyorsan, sőt, mi több, Ha Ra még sosem érezte ilyen lassúnak az idő folyását.
Örült, hogy haza mehetett, és reménykedett, hogy a másnapi új nap egy új
kezdetet is jelent mindegyikőjük számára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Az elnök úgy gondolta, hogy mielőtt hazamenne,
ellátogat az étterembe, megnézni, hogy minden rendben van-e. Na, nem mintha nem
bízna az embereiben, csak ott volt az az enyhe aggódás, amit az élete
értelmének hátrahagyása jelentett. Félt, hogy valami rossz történt, bár
tisztában volt vele, hogy nem valószínű. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Hiányzott neki a jól összeszokott csapat, azok a
személyek, akiket ténylegesen a barátainak nevezhetett, akik előtt nem kellett
megjátszania magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Megörült annak, amikor az étterem utcájába érve meglátta,
hogy még égnek a lámpák az üzletben. Belépett az üvegajtón, mire minden szempár
rá irányult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Üdv főnök!
Azt hittem, most nem látjuk egy darabig – nevetett rá a nőre Dak Ho, a szakács.
Ha Rát váratlanul érte a szívélyes köszöntés, de mosolyogva fogadta a többiek
vidámságát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Hát tudok
én nélkületek élni? –szólalt meg,ezzel mintegy választ is adva a ki nem
mondott, levegőben lógó kérdésekre, majd odasétált a pultnál egy kis külön
asztalon álló vendégkönyvhöz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Mindig ezt csinálta; elolvasta a kis könyvecskékben
lévő véleményeket, hogy a vendégek mivel nem voltak megelégedve, vagy éppen
hogy mivel nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Semmi újat nem talált benne, így a könyvjelzőt a
lapok közé hajtva becsukta azt, majd az alkalmazottak felé fordult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Mit
szólnátok hozzá, ha innánk valamit? Ma este én állom. – Hirtelen ötlet volt, de
a lány úgy érezte, társaságra van szüksége. És piára. <i>Sok piára.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Pedig úgy oka nem is igazán volt arra, hogy
lerészegedjen, de – még ha csak átmenetileg is – de el akarta felejteni az
aznap őt ért rengeteg érzelmet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">A többiek vonakodtak elfogadni az ajánlatot,
azonban mikor a nő hozzátette, hogy „Ma este kiihattok a vagyonomból. Nem
jöttök?”, a lányok elrohantak átöltözni, a fiúk pedig levették a kötényeket,
felkapták a kabátjukat, és kint megvárták őket. Együtt indultak el az egyik
utcai árushoz, ahol letelepedtek egy hosszabb asztal köré. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Ha Ra úgy érezte, most pont erre a fajta
harsányságra és társaságra van szüksége az egész napos formalitás után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Pár üveg soju után – amit közösen fogyasztottak el,
természetesen – hirtelen kedve támadt karaoke-bárba menni. Énekelni akart, a
kedvenc számait akarta hallgatni a saját előadásában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Felvetette az ötletet a már legkevésbé sem józan
társaságnak, akik kitörő örömmel fogadták azt. Így hát elindultak az egyik
ilyen üzletbe, egymást karon fogva sétáltak Szöul főutcáján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Egy félrészeg, ártalmatlannak tűnő társaságnak
tűntek, akik csütörtök este jól akarták érezni magukat. Részben azok voltak,
amit láttattak, másrészt viszont mindegyikőjük cipelt valami hatalmas terhet a
vállain. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">A szórakozóhelyen még jobban leitták magukat,
olyannyira, hogy az este végén már szerelmes dalokat énekelve sírtak egymás
vállán. Az elnök az egyik pincérnővel, Eun Seo-val összeölelkezve táncolt egy
lassú számra, miközben az alkalmazott panaszkodást hallgatva próbált
együttérezni a nővel. Olykor lebiggyesztette az alsó ajkát, máskor a nála
sokkal részegebb táncpartnerével nevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Éjfél körül úgy döntöttek, ideje lenne végre
hazamenni, így a lány mindenkinek fogott egy taxit, és a sofőrnek bediktálta a
címet. Ezután ő is haza indult, azonban ahelyett, hogy ő maga is beszállt volna
egy autóban, inkább gyalog elindult az utcában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Nem koncentrált a külvilágra, csak élvezte az
alkohol bódító hatását. Tulajdonképpen semmire sem gondolt, csak haladt előre,
végig az ismerős utakon, csakhogy akármennyire nem akarta, újra és újra
bekúszott a látóterébe a két volt legjobb barátja képe, amikor becsukta a
szemeit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Az egyik pillanatban, amikor túl sokáug hagyta
lehunyva a szemhéjait, nekiütközött valakinek. A személynek túlontúl ismerős
illata volt, olyasmi, ami egyik pillanatról a másikra beleivódik az ember
elméjébe. Ha Ra meghajolt, bocsánatot kért, majd felnézett az idegen arcába. A
csokibarna íriszek azonnal magukra vonták a lány tekintetét, így azokba
belemélyedbe feledkezett meg a valóságról. Olyannyira elmerült bennük, hogy fel
sem ismerte a vele szemben állót, amíg az meg nem szólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Ha Ra-yah?
Te részeg vagy? – kérdezte Lee Min Ho, miközben a derekánál fogva elkapta a
szédelgő lányt. Érezte rajta az olcsó alkohol szagát, és látta, hogy nincs
magánál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Csak ittam
egy kicsit. A mai nap után szükségem volt rá – felelte a legkevésbé sem józan
nő, az állapotához képest eléggé összeszedetten. – Tudod, hogy ma van az évforduló… Az
évfordulója a megismerkedésünknek. Emlékszel arra a napra, ugye? Te
vígasztaltál meg. Jaj, annyira hiányoztál, amikor elmentél. És annyira bántott,
hogy egy szó nélkül tetted ezt… El sem búcsúztál, és ezért még mindig
haragszom… - Csak úgy dőlt belőle a szóáradat, nem tudta abbahagyni. <br />
<i>A részeg ember mindig igazat mond </i>–
futott át a színész agyán a mondás, és ez elgondolkodtatta. – <i>Pedig elbúcsúztam. Megkértem Tae Pyung-ah-t,
hogy mondja meg neki, hogy nem volt időm arra, hogy találkozzunk, és hogy
nagyon sajnálom. Ezek szerint nem mondta el neki.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Inkább
gyere, hazakísérlek. Merre laksz most? – tette fel a létfontosságú kérdést Min
Ho, mire Ha Ra lediktálta a címet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><span style="line-height: 115%;">Azóta sem
költözött el onnét? </span></i><span style="line-height: 115%;">– tette fel
magában a kérdést a férfi, amelyet több másik követett. Tisztában volt vele,
hogy a lány a szülei halála után, mikor elég idős lett, eladta a közös házukat,
és vett egy kis lakást az egyetemhez közeli utcában, azonban azt nem gondolta
volna, hogy azóta is ott él. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Miközben a színész elmerült a gondolataiban, Ha Ra
elindult hazafelé. Bizonytalanul lépkedett az aszfalton, ám Min Ho ezt csak
akkor vette észre, amikor megbotlott. Az idol a lány után kapott, és még időben
fonta a dereka kőré a karjait, nehogy elessen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Menjuk, Ha
Ra-yah. – Olyan gyengéden és lágyan ejtette ki a szavakat, mintha csak egy kisgyerekhez
beszélne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Ezután nem beszéltek többet. A szeptemberi hűvös
levegő hatására az elnök feje is kitisztult kissé, így tudta, hogy azok után,
amiket mondott, nem kellene megszólalnia. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -1.0pt; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Alig tíz perc múlva már a lakásban voltak. A nő már
félálomban volt, úgy kellett betámogatni a hálószobába. A férfi lefektette az
ágyra, majd lehúzta a kényelmetlen magassarkúkat a lány lábáról. Ezután indult
volna ki, de egy motyogó hang megállította:<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm -1pt 0.0001pt 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"> - Ne menj…</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><b><i>*****</i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><b><i>Remélem tetszett, a véleményeteket kíváncsian várom itt kommentben, chaten, vagy akár a facebook-profilomon is! </i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><i><b><a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100009986764927" rel="nofollow" target="_blank">Rhyssa Gray</a> </b></i></span></div>
<o:p></o:p>Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-22837934648248864082015-11-21T17:23:00.000+01:002015-11-21T17:23:14.524+01:003.fejezet - A találkozás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-weight: bold;"><i>Sziasztok! Mélységesen sajnálom a késést, és azt, hogy noha múlt hétvégére <span style="line-height: 22.08px; white-space: pre-wrap;">igértem az új részt, mégsem sikerült vele elkészülnöm. Ugyan ez a fejezet sem lett a megfelelő hosszúságú (szerintem), de remélem élvezhető. </span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-weight: bold;"><i><span style="line-height: 22.08px; white-space: pre-wrap;">Jó szórakozást hozzá! </span></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="line-height: 22.08px; white-space: pre-wrap;"><b>**********</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="line-height: 22.08px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQG4tmDViFNZx9lt9BFstyp5Z2gbZO0QxCOb9lUIi0gKexRpOW82ey2hmUmGNFKESwCzEbXG-8Ft_0nLX6J-QwBAo5AUkaNMvrMUKsByhmxm80GOgESUwKDoM_vKOq0f-PoyR67jV_LKUF/s1600/tumblr_li88sbtHJR1qg2acco1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQG4tmDViFNZx9lt9BFstyp5Z2gbZO0QxCOb9lUIi0gKexRpOW82ey2hmUmGNFKESwCzEbXG-8Ft_0nLX6J-QwBAo5AUkaNMvrMUKsByhmxm80GOgESUwKDoM_vKOq0f-PoyR67jV_LKUF/s320/tumblr_li88sbtHJR1qg2acco1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - És az éjszakai kimenővel mi van? Az első kettőt megértem. De a harmadikat sehogy sem vagyok képes felfogni… - rázta a fejét a lány úgy, mintha fogalma sem lenne a dologról, noha tisztában volt ennek az okával.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Hát az… - kezdett volna bele Seung Hyun, azonban nem tudott egy normális érveket felsorakoztató magyarázatot adni. Helyette Ji Yong vette át a szót, aki először is rámosolygott Ha Rára, és csak azután szólalt meg.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Pedig a válasz egyszerű, Ha Ra-ssi. Fiatalok vagyunk, szeretnénk élvezni az életet - mondta a szőke, mire a többiek helyeselve bólogattak. Az elnök felsóhajtva megmasszírozta az orrnyergét, majd egy darabig csendben maradt. Átgondolta a helyzetet, hogy a fiúk mit akarnak, és kompromisszumot ajánlott. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Rendben. Mivel mindannyiótoknál fiatalabb vagyok, megértem, hogy bulizni akartok, azonban ti is értsétek meg az én álláspontomat: Amíg ti házon kívül vagytok, addig én nem tudom garantálni a biztonságotokat. És ha valamelyikőtökkel bármi rossz történik, akkor az a cég kárára válhat. Szóval mit szólnátok ahhoz, ha kaptok két külön lakást, egy két és egy három szobásat, egy tetkó fejenként, de nem lehet semmi kompromittáló, és havi egy éjszakai kimenő. Ennyit tudok ajánlani nektek úgy, hogy ne legyen belőle problémája a vállalatnak. Valamint, ha bármi botrány lesz ezekből, visszaköltöztök a kollégiumba, és a bulik megszűnnek - nézett végig kérdően a srácokon a elnök, a beleegyezésükre várva. Pár pillanatra csend lett a helyiségben, majd egymással egy-egy pillantást váltva egyszerre bólintottak. - Akkor ezt megbeszéltük. Elmehettek.</span></div>
<b id="docs-internal-guid-7f20e8cc-2ad8-0575-050f-055db6bd5ac7" style="font-weight: normal;"><br /></b>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A fiúk felálltak, meghajoltak, majd szó nélkül kiléptek az iroda ajtaján. Egyedül Ji Yong maradt ott, kíváncsian fürkészve a lány arcát. Ha Ra viszonozta a pillantását, kérdően nézett a vele szemben álló szőke hajú idolra.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Mit szeretnél? - kérdezte, miközben sóhajtva lehunyta a szemét, ahogy hátradőlt a fekete bőrfotelben. Elképzelni sem tudta, mit akarhat a másik, így csak csendben várta, amíg megszólal. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Lenne egy kérdésem - mondta komolyan, mire a barna hajú ráemelte a tekintetét és felvonta a szemöldökét, ezzel ösztökélve folytatásra a szőkét. - Ha Ra-ssi, ön valóban fiatalabb nálunk?</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A lányt meglepte a kérdés, csodálkozva meredt Ji Yongra, majd felnevetett. Jóízűen, szórakozva, és talán egy kicsit szarkasztikusan. Hitetlenkedéssel teli íriszeit a vele szemben állóra emelte, majd megszólalt.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Ez tényleg ilyen fontos? Vagy netán derogál, hogy egy nálad fiatalabb alatt dolgozz? - A gunyoros hangnemre az idol meglepetten figyelt fel.. Aztán a lány folytatta. – Igen, fiatalabb vagyok. Júliusban töltöttem a huszonkettőt. Elégedett vagy a válasszal? Esetleg kíváncsi vagy még valamire velem kapcsolatban? – kérdezte meg a lány, majd mikor a szőke megrázta a fejét, ő újra lehunyta a szemét. – Akkor kérlek, menj el.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Mikor az idol elhagyta a szobát, Ha Ra ismét elmerült a gondolataiban. Nem volt benne biztos, hogy ő valóban idevaló-e. Jól tette vajon, hogy elvállalta a cég vezetését? Bár végülis nemigen volt választása, elvégre nyíltan megfenyegették, hogy ha nem áll a vállalat élére, tönkreteszik azt, amiért egész addigi életében dolgozott. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megrázta a fejét. El akarta terelni a figyelmét ezekről a kétségbeejtő gondolatokról, így elhatározta, hogy elmegy, körbenéz a stúdiókban. Felkelt a fotelból, majd kilépett az iroda ajtaján. Rámosolygott a titkárnőre, aki az ajtó melletti asztal mögött ült, mire az felállt és meghajolva üdvözölte. Végighaladt a vörös-fekete folyosón, amelyet még mindig bizarrnak talált, majd a liftbe beszállva megnyomta az ötödik emelet gombját. Út közben egyszer sem állt meg a felvonó, így egyedül volt, amikor kiszállt. Mikor kilépett a nyíló ajtók mögül, meglepődve vette észre, ahogy minden szempár rá szegeződik. A dolgozók és idolok egyaránt meghajoltak, majd egyszerre köszöntötték a nőt.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Jó napot, elnök asszony! - A tisztelettudó hangnemre és a gesztusra Ha Ra elnevette magát, mire kíváncsi tekintetek kereszttüzében találta magát - ismét. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Nincs szükség a formalitásokra. Ugyan az elkövetkező időben én leszek a felettesetek, nem igénylem az “elnök asszony”, “asszonyom” vagy egyéb megszólításokat. A nevem Kim Ha Ra, bár ezt valószínűleg az itt lévők közül már mindenki tudja. Arra kérlek benneteket, hogy ezen a néven szólítsatok ha lehetséges. Valamint nyugodtan lehet tegezni. Örvendek a találkozásnak. - Rövid és hatásos bemutatkozás volt, a jelenlévők mosolyogva tapsolták meg.</span></div>
<b style="font-weight: normal;"><br /></b>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Mikor felemelkedett a hajlott testtartásából, tekintete egy mélybarna szempárral találkozott össze. Rögtön megismert a tulajdonosát, de a hirtelen rátörő zaklatottságát elnyomva, ugyanúgy mosolygott rá az emberekre. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - De ha kérhetem, mindenki térjen vissza a munkájához. - Ha Ra hangjában határozottság és egy kis szigor csendült, amikor kimondta a szavakat. Ezután mindenki folytatta az aktuális elfoglaltáságát, így a nő feltűnés nélkül sétálhatott oda az ablakon kibámuló ismerőséhez. Mikor az meghallotta a lépteit, óvatosan hátrapillantott, majd megfordult. Tekintete nem árulkodott semmilyen érzelemről, bármit is váltott ki belőle a viszontlátás. Közönyös volt a lánnyal szemben, noha végignézett a lány nőies alakján, és megállapította magában, hogy Ha Ra csinosabb lett, mióta két éve utoljára találkoztak. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Szia - köszöntötte a férfi a régi ismerősét. Hangjában nem volt semmi, ami gyengédségre utalt volna, pedig nem volt közönyös a másikkal szemben. Csak azt mutatta, hogy olyan.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Szia. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A beszélgetésük tulajdonképpen ennyiből állt. Csak álltak egymással szemben, és bámulták egymást, mint régen. Mindent ki tudtak olvasni egymás tekintetéből, tudták, mire gondol a másik. Mintha mindig ugyanazon a hullámhosszon lettek volna. Értették egymást, úgy, mint soha senki mást. Talán pont ez volt az, ami egymáshoz vonzotta őket: a hasonlóság, és hogy ennek ellenére mégis különböztek. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Találkoztam Tae Pyunggal - jelentette ki végül a lány komoran, mire a férfi felsóhajtva megszakította a szemkontaktust, és visszafordult az ablakon túli világhoz. Tudta, érezte, hogy valamit mondania kellene, mégis csendben maradt. Sejtette, hogy közös barátjuk nem fogja visszafogni magát, ha találkozhat Ha Rával, azonban arra nem számított, hogy már az első nap meglátogatja. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ahelyett, hogy a nő kijelentésére reagált volna, új témát vetett fel, amely egy fájdalmas ügyet érintett. Vajon az volt a célja vele, hogy megbántsa a másikat, hogy fájdalmat okozzon? Vagy csak legjobb barátja gyerekességéről akarta elvonni a figyelmet? Talán kicsit mindkettő.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Ma van tíz éve, hogy találkoztunk. Emlékszel? - kérdezte, szeme sarkából a most már mellette állóra pillantva, azonban Ha Ra látszólag nem ingott meg.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Erősnek érezte magát, törhetetlennek. Az érzéseinek és az emlékeinek gátat vető falat megerősítette, így mosolyogva vette tudomásul a kérdést. Sejtette, hogy elő fog kerülni a téma, csak azt nem, hogy milyen szövegkörnyezetben. Ezért hát egyetlen apró szócskával válaszolt, a szívébe hasító fájdalomról tudomást sem véve.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Igen.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hogy is nem emlékezett volna? Tisztán rémlett fel előtte annak a napnak a története. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">„Hét ágra sütött a nap, amikor kiszállt az autóból, amiben a szüleivel együtt utaztak. Az iskolába tartott. 2015. szeptember 17. hétfő. Az iskola harmadik hete kezdődött. A fekete autó elindult, ő pedig utánuk integetett. Azonban mikor elfordult, hogy besétáljon az intézmény kapuján, fékcsikorgást, majd egy csattanást hallott. A legrosszabbra gondolva fordult hátra, és szörnyű látvány tárult a szeme elé. A jármű, amiből éppen kiszállt, összeroncsolódva hevert az út közepén. Felsikított. Sokként érte a látvány, mikor odafutott a roncshoz. A szülei élettelen teste, beszorulva, véresen. Inkább tűnt egy horrorfilmbe illő jelenetnek, mint a valóságnak. Aztán már csak egy meleg kezet érzett az arcán, amely eltakarta a szemét.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Ne nézz oda - hallotta a lány a suttogást a füle mellett, majd azt érezte hogy az a valaki megfordítja, így fejével a nála jó pár centivel magasabb fiú mellkasának ütközött. Arcán elkezdtek csorogni a könnyek, ahogy túllépett a kezdeti megdöbbentségén. Belefúrta a fejét az őt ölelő fiú nyakhajlatába, miközben az csak a haját simogatva csitítgatta.”</span></div>
<b style="font-weight: normal;"><br /></b>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Hogy is ne emlékeznél? - kérdezte a férfi, miközben elmosolyodott a saját bolondságán. - Sajnálom, hogy felemlegettem. Nem állt szándékomban megbántani - pillantott rá az ablakon kifelé meredő lányra. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ha Ra nem válaszolt, csak szomorúan elmosolyodott, megfordult, majd elindult az egyik folyosó felé, ahová az volt kiírva, hogy “</span><span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Stúdiók</span><span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">”. Szó nélkül hagyta ott a másikat, amit az meg is értett. De aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve a nő mégis visszafordult, és mosolyogva, mégis szigorúan megkérdezte:</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Neked egyébként nem felvételed lenne? Csak úgy kérdezem. - Ahogy kíváncsian a másik szemébe nézett, a férfi késztetést érzett arra, hogy elmosolyodjon és megölelje, úgy ahogy régen. Oltalmazón, védőn, ahogy egy kisgyereket szokás, hogy megvédjék őt a világ gondjaitól. </span></div>
<b style="font-weight: normal;"><br /></b>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Azzal azonban egyikük sem volt tisztában, hogy Kim Tae Pyung dühösen és féltékenyen figyeli kettejük párosát. Kívülről egészen másmilyennek látszott a beszélgetés: mintha a régi szerelmesek ismét egymásra találtak volna. Játékosnak, ismerkedőnek tűntek egymással szemben, a kezdeti ridegséget leszámítva. A külső megfigyelőnknek kedve támadt oda nem illő szavakkal jellemezni a nőt féltékenységében, mégsem tette. Szerette őt, mióta megismerkedtek, mióta közös barátjuk révén először találkoztak. Azonban tudta, hogy Ha Ra mást szeret. Ahogy ránézett Min Ho-ra, ahogy rámosolygott... Rögtön meg lehetett mondani abból a tekintetből. </span></div>
<b style="font-weight: normal;"><br /></b>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Talán. A manager közölte, hogy az elnöknő iránti tiszteletből mindenki vonuljon ki a hallba - felelte a feltett kérdésre az énekes, mire a nő elnevette magát. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Komolyan? Ugye csak viccelsz? - kérdezte hitetlenkedve. Nem gondolta volna, hogy ilyen nagy felhajtást csapnak az ideiglenes munkába állása körül. Ahogy belegondolt, hogy ez a sok ember csak azért csődült ide az ötödik emeleti aulába, hogy őt üdvözöljék.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Csak nem azt gondolod, Ha Ra-yah, hogy nem kavart nagy port az ideiglenes elnökünk? </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az újonnan megjelenő Hyun Bin hangja élesen vágta ketté a kettejük közt feszülő átmeneti csöndet. Mindketten rákapták a tekintetüket, és míg Ha Ra rémülettel vegyes dühvel meredt a színészre, Min Ho elmosolyodva fogott vele kezet. A nő nem szólt Tae Pyunghoz, inkább csak elfordult és visszament dolgozni.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Ennek meg mi baja? - nézett a lány után Min Ho, miután egy furcsálló pillantást villantott a mellette állóra. Az csak megvonta a vállát, mintha semmiről nem tudna, és Ha Ra után ment. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Min Honak fogalma sem volt arról, mit kéne tennie: Utánuk menjen, vagy eredjen a dolgára? Hát, végülis teljesen mindegy, melyiket választja, ígyis-úgyis azon a folyosó kell végigmennie.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ha Ra ugyan elmondta neki, hogy találkozott Tae Pyunggal, de arra még gondolni sem akart, hogy a találkozás rosszul sült el. </span></div>
<b style="font-weight: normal;"><br /></b>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A nő minél messzebb akart kerülni a két férfitól. A reggeli beszélgetése után Hyun Binnel úgy gondolta, nem lenne jó, ha hármasban beszélgetnének. Végigsietett a folyosón, egyenesen afelé a próbaterem felé, ahol éppen a BigBang tartózkodott. Benyitott az ajtón, mire az éppen táncoló fiúk megálltak, és meglepetten néztek az elnökre. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Mit keres ön itt, Ha Ra-ssi? - kérdezte meg Ji Yong, furcsállóan nézve rá.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Én csak… - kezdett volna szabadkozni, azonban a nyíló ajtó hangja félbeszakította. </span></div>
<span style="font-size: 16px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - Ha Ra-yah… </span><br />
<span style="font-size: 16px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 16px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">**********</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 16px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 16px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b><i>Remélem tetszett! Ha igen, ha nem, légyszives hagyj nyomot magad után, akár itt kommentben, akár chaten! </i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 16px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b><i><br /></i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 16px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><b><i>Puszi: Rhyssa</i></b></span></div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-133438253942191692015-10-17T22:56:00.000+02:002015-10-17T22:56:42.269+02:002.fejezet - Az első nap<div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok, meg is hoztam a következőt, jó szórakozást hozzá! A sok késésért pedigelnézést kérek, csak hát nem sok időm van írni a suli miatt... </b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>******************</b></i><br />
<i><b><br /></b></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuN3zjWF77FDCrUfTlHcFq1WrzkcWkx_GAZJ7cDLYVX1J81TA5kWqg0fNqLKw7hjAh5X7WMY5clYBqvOzcSDbR2srS9z9NufgqVXHtSQr4aWole7X1stKw8rfKQ0Yj1-UttIfd7Rn8WmY2/s1600/b9b7b190.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuN3zjWF77FDCrUfTlHcFq1WrzkcWkx_GAZJ7cDLYVX1J81TA5kWqg0fNqLKw7hjAh5X7WMY5clYBqvOzcSDbR2srS9z9NufgqVXHtSQr4aWole7X1stKw8rfKQ0Yj1-UttIfd7Rn8WmY2/s1600/b9b7b190.gif" /></a></div>
<i><b><br /></b></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">„ - <i>Min Ho oppa… Miért hagytál el? Hová tűntél? – a barna hajú lány hangja
gyengének és legyőzöttnek hallatszott, mikor a férfival beszélt. Általános
magabiztossága eltűnt, helyét szomorúság és csalódottság vette át. Mikor a
másik szemébe nézett, még mindig elgyengültek a lábai, és pillangók repkedtek a
gyomrában. Régen szerette őt, ugyanis miután a szülei még fiatalkorában
meghaltak (alig töltötte be a tizennégyet, amikor ez megtörtént), Lee Min Ho
volt a támasza, aki segítette mindenben. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A kérdéseire
nem kapott választ. A férfi csak elmosolyodott, majd megfordult és elsétált. Ha
Ra lábai nem mozdultak, nem tudott utána menni, így csak figyelte, ahogy az
ekkorra már felnőtt férfi eltűnik a sötétben.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Oppa! – kiáltott fel a lány,
miközben felült az ágyban. Szemei kipattantak, gyorsabban vette a levegőt. –
Csak egy álom volt. Csak egy álom… - mondta, miközben rápillantott az ágya
mellett álló digitális órára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">„<i> 2015. Szeptember 17. Ma van tíz
éve annak, hogy meghaltak. Egy évtizede már annak, hogy megismertem Őt.” – </i>Gondolatban
felsóhajtott, miközben eszébe jutottak annak az éjszakának a képei. Nem sírt,
egy könnycseppet sem hullajtott már, hiába villantak fel az emlékképek,
melyeket eddig minden évben, ezen a napon újra és újra betonfalak mögé zárt.
Már megszokta, hogy időről-időre előbukkan egy-két szörnyűség a képzelt határok
mögül, így aztán megtanulta, hogyan söpörje őket félre, és álljon neki a napi
teendőinek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Érzéketlennek hangzik, nem igaz? Pedig ő csak próbál élni. <i>Túlélni.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ha Ra felkelt a fekvőhelyéről, még egyszer rápillantott az órára, ami
negyed hetet mutatott. Ásított egyet, nyújtózkodott, majd elindult a
fürdőszobába, hogy elvégezze a reggeli teendőit: lezuhanyozott, fogat mosott,
megcsinálta a sminkjét, majd a fürdőből nyíló gardróbba sétált, hogy kiválassza
a ruháját a cégnél töltött első napra. Végül a szürkés smink mellé egy
sötétszürke, testhez simuló ruhát választott. Az iratait és néhány tollat is
bepakolt a táskájába a telefonjával, a tabletjével és az egyik pendrive-jával
együtt. Felcsatolta a szürke karóráját a csuklójára, majd megnézte az időt. Úgy
gondolta, hogy még van ideje egy kávéra, ezért kiment a konyhába és készített
magának egyet, sok cukorral és tejjel. Miután ezzel is végzett, fogta a kocsi kulcsot
és elindult ki a házból. Bezárta a bejárati ajtót, megfordult, majd beszállt a
vele szemben álló ezüstszínű Audi R8-asába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem lakott messze a cég központjától, de valamiért nem volt kedve
sétálni. Öt perc alatt odaért autóval, megállt az épület előtt, majd kiszállt.
Nem érdekelték az őt bámuló kíváncsi tekintetek, csak besétált az épületbe.
Mivel nem volt tisztában vele, hogy merre található az iroda, odament az
ajtóval szemben található információs pulthoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Jó napot! Azt szeretném
megtudni, merre található az elnöki iroda. Tudna nekem segíteni? – kérdezett rá
mosolyogva a monitort figyelő szemüveges lánynál. Az felpillantott, majd arcán
meglepődöttséggel ugrott fel a székből, és meghajolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Jó napot kívánok, elnök
asszony! – mondta tisztelettudóan, ám hangjába egy kis feszültség is vegyült. Ha
Ra szórakozottan felnevetett a szavak hallatára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Ugyan, nem kell ennyire mereven
viselkedni, és az „elnök asszony” megszólítás sem elvárt. Én nem vagyok olyan,
mint Jin Ho. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A lánynak egyáltalán nem volt kedve jópofizni senkivel, viszont azt sem
akarta, hogy az emberek egy hárpiának gondolják. Ezért hát mosolyt erőltetett
az arcára és úgy viselkedett, mint aki szívesen jön ide. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Szóval… Meg tudná mondani,
merre található az elnöki iroda? – kérdezte meg még egyszer, amire kíváncsi
volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Ó, hogyne. Elnézését kérem –
hajolt meg újra, majd belekezdett a magyarázatba. Elmondta, hogy a legfelső,
tízedik szinten kell kiszállni a liftből, majd a folyosó végén elhelyezkedő
utolsó ajtó nyílik a lány által keresett helyiségbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Köszönöm szépen – biccentett Ha
Ra mosolyogva, majd elindult a lifthez. A korai időponthoz képest elég sokan
voltak az épületben, így a lift is zsúfolásig telve volt. Sokan bámulták az
ideiglenes elnököt, és ő, ahányszor tekintete találkozott valaki máséval,
rámosolygott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A lift majdnem minden emeleten megállt, és a lány már a türelme határán
volt, mikor a lift hangosbemondója utoljára megszólalt: <i>10. emelet</i>. Felsóhajtott, majd kilépett a folyosóra. A padlón vörös
szőnyeg volt leterítve, a falak pedig fekete színekben pompáztak, mintha nem is
egy irodaházban lenne, hanem egy forgatási helyszínen. A lifttel szembeni ajtó
mellett egy fehér íróasztal állt, az mögött pedig egy titkárnő ült, aki a lány
érkezésekor felállt és meghajolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">„<i>Kissé… Morbid ízlése van Jin
Ho-nak. Mintha egy kriptában lennék” </i>– gondolta Ha Ra, miközben fintorogva
végignézett a helyiségen. – <i>„ Vajon az
iroda is hasonlóan néz ki?”</i><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Szerencsére a
gondolata nem bizonyosodott be, ugyanis mikor benyitott az egyszerű faajtón az
első, amit megpillantott a vele szemben lévő üvegfal volt. Az "ablak" előtt egy íróasztal állt, az mögött
pedig egy szék. Az ülőalkalmatosság Ha Rának háttal állt, így nem
vehette észre a benne ülőt. A lány csak gyönyörködött a kilátásban,
miközben egyre közelebb sétált az üveghez. Már az íróasztal mellett járt,
mikor észrevette a szobában tartózkodó másik személyt. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tetszik a kilátás, Ha Ra-yah? - hallotta maga
mellől a mély férfihangot, mire meglepetten odafordult. Mikor meglátta a másik
arcát, döbbenet kúszott az arcára, majd harag, végül mindkét érzelmet elnyomva
szólalt meg, hangjában távolságtartással. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Mit
keresel itt? – kérdezte mélyen a másik sötétbarna szemeibe nézve. A benne lévő
dühtől és feszültségtől szikráztak az elnök szemei, és legszívesebben megütötte
volna a másikat, ám tisztában volt vele, hogy ezen a helyen ezt nem teheti meg.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Mi ez a
hangnem az oppáddal szemben? Mintha haragban váltunk volna el egymástól… És
miért is ne jöhetnék meglátogatni téged? – kérdezte a másik nevetve, miközben
felállt a székből. – Még ölelést sem kapok? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mikor a férfi kitárta a karjait Ha Ra elhúzódott,
és odasétált közvetlenül az ablak elé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Tűnés
innét. – Nem válaszolt a feltett kérdésekre, sőt, figyelembe se vette őket.
Csak az járt a fejében, hogy minél előbb szabadulni akar a kialakult
helyzetből. Tudta, hogy semmi jó nem sül ki abból, ha sokáig marad kettesben a
másikkal, tekintve kettejük közös múltját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Ugyan már,
Ha Ra-yah. Csak nem félsz tőlem? – A lány nem fordult meg, de érezte, hogy a
másik egyre közelebb megy hozzá. Kezdte úgy érezni magát, mint egy sarokba
szorított állat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Menj. El.
– Ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt megfordult. A megváltozott
testhelyzetnek köszönhetően szembetalálta magát a másik mellkasával, így
felemelte a fejét, hogy a szemeibe tudjon nézni. – Mint a felettesed mondom
ezt, Kim Tae Pyung. Illetve… Hyun Bin. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> A férfi
sóhajtott egyet, majd felnevetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Sejthettem
volna, hogy úgyis elküldesz. Mindig is csak a második voltam, nem igaz? Ide se
kellett volna jönnöm – mondta, majd elfordulva a lánytól az ajtó felé vette az
irányt. Már nyúlt a kilincsért, amikor hátrapillantott, és megszólalt. –
Mellesleg… A papírok, amiket kértél, az asztalon vannak. Jó munkát, <i>elnök asszony</i>. – A megszólítást
kihangsúlyozta, ezzel is kimutatva azt, hogy mennyire nincs ínyére a
felettes-beosztott kapcsolat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mikor a férfi kiment, Ha Ra sóhajtva ült le az
asztalhoz, hogy átnézhesse a cég bevételeit és az idolokat. Belevetette magát a
munkába, majd mikor a feljegyzések megszemlélésével végzett, magához hívatott
néhányat a sztárok közül. Köztük volt a BigBang, Kim Hyun Joong, a 2NE1, PSY,
Tablo, a Winner és a Uniq. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mikor belegondolt, hogy ez még csak az első napnak
az első fele, valahogy elkeserítette a helyzet. Találkozott azzal a személlyel,
akivel a legkevésbé sem akart, valamint amikor felbukkant Lee Min Ho neve a
színészek listáján, felcsillant benne a reménysugár, hogy újra láthatja majd a
gyermekkori barátját és szerelmét, aki elhagyta őt. Hogy talán minden olyan
lesz. De aztán rájött, hogy ebben hiába reménykedik, hiszen a múltban történtek
rányomták a bélyegüket a jelen pillanataira is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">„<i> A nap
vakítóan ragyogott, és nyár eleje révén nagyon meleg volt. Ha Ra, Hyun Bin és
Min Ho együtt sétálgattak, a lány pedig egyfolytában nevetett a két fiú
hülyéskedésén. Együtt élvezték a jó időt, hogy végre a szabadban lehettek. Min
Ho éppen akkor kezdte el kiépíteni színészi karrierjét, Hyun Bin pedig végzős
egyetemista volt, így egyiküknek sem jutott sok ideje a Ha Rára, aki éppen,
hogy leérettségizett, és felvették Szöul egyik legkiválóbb egyetemére. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Csak figyeljetek! Előbb-utóbb úgyis
lekörözlek, Tae Pyung-ah! – mondta nevetve a lány, miközben szembefordult a két
kedvesen mosolygó férfira. - Úgyis jobb leszek nálad. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - És akkor velem mi lesz? – kérdezte játékos felháborodottsággal
a színész-tanonc. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Téged nem áll szándékomban felülmúlni. Hogy
is akarnám, mikor szeretlek? – kérdezte Ha Ra, miközben nem is figyelt arra,
milyen szavakat ejt ki a száján. A másik kettő megdermedt a szó hallatára,
arcukról lefagyott a mosoly. Mikor ezt a lány is észrevette, eljutott a
tudatáig, hogy mit is mondott. Ő is megállt, szemben velük, és riadtan nézett,
hol az egyik, hol a másik szemébe. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Hogy… Mondtad? – kérdezte, a két szó között
egy kis szünetet tartva Hyun Bin. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Én… Csak…</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">”<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ekkor kopogás zavarta meg a gondolatait, ő pedig
összerezzent a hirtelen jött hangra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Gyere
csak! – kiáltott ki, majd rögtön rájött, hogy bambulás helyett inkább dolgoznia
kellene. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Először G-Dragon lépett be az ajtón, majd mögötte
szép sorjában a többiek is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Jó napot
kívánunk, elnök asszony! – hajoltak meg mindannyian, mire Ha Ra csak leintette
őket és felállt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Hagyjuk a
formaságokat, inkább üljetek le! Beszélgetni jöttetek, nem kivégzésre, nehogy
már ilyen merevek legyetek végig! – mosolygott rájuk szelíden, majd ő is
odalépett az irodában elhelyezkedő fotelek egyikéhez. Leült, majd újra beszédbe
kezdett. – Mint ahogy már értesültetek róla, a nagybátyám, Jin Ho balesetet
szenvedett, így most két hónapig kórházban fekszik. Addig én leszek a
felettesetek, de legyetek szívesek úgy viselkedni velem, mintha csak barátok
lennénk, és ezt nyugodtan mondjátok meg azoknak is, akik nincsenek jelen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Gondolom, nem tudjátok, miért hívtalak így össze
benneteket – amit mondott, félig kérdés, félig kijelentés volt, mire a szobában
lévők bólintottak. Folytatta. – A lényeg az lenne, hogy nagyjából tisztában
vagyok a cég ügyeivel. Ez alatt azt értem, hogy tudom, melyik bandának illetve
idolnak milyen a bevétele, és hogy ebből mennyi kerül a céghez, mennyit kaptok
meg ti, és hogy milyen az időbeosztásotok, mikor vannak próbáitok, és a többi.
Amit ki akarok hozni ebből az egészből, az az, hogy csökkenteni szeretnék a
terheltségeteken. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Miért? –
tette fel az igen fontos kérdést az egyik lány, mire Ha Ra csak bíztatóan
elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Mert ez
szolgálja a cég érdekeit. Elvégre ti is szívesebben dolgoztok, ha kipihentek
vagytok, és ha kedvetek is van hozzá – felelte a kérdésre a kérdezett, majd
körbepillantott az egybegyűlteken. – Van még kérdés? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mindenki megrázta a fejét, majd az elnöknőre
pillantottak, hogy van-e még valami mondandója. Ő tudta, hogy mindannyian csak
arra várnak, hogy útjukra engedje őket, ezért megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Akkor még
utoljára annyit szeretnék mondani, hogy abban az időben, amíg itt vagyok, el
fogok járni a klipforgatásokra és a stúdiókba, hogy lássam, hogy megy a munka.
Most pedig mehettek. – Mikor már mindenki felállt, ő még hozzátette: - A
BigBang kivételével. Veletek beszédem van még, fiúk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az említettek összerezzentek, mikor meghallották, ahogy
a lezser, vidám hang hirtelen komollyá vált, és úgy mondta ki a bandájuk nevét,
mintha valami rosszat tettek volna. Az öt fiú megtorpant, hátrafordult, és
csöndben várták, hogy a nő megszólaljon. Ha Ra tekintélyt parancsolóan nézett
végig rajtuk, mígnem a tekintete megállapodott egyikükön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Üljetek
vissza – mondta, ezúttal teljesen komor hangon. Szemeibe nem tért vissza a
vidám csillogás, és szája sem húzódott mosolyra. Mintha csak egy álarcot vett
volna le, mikor az ajtó becsukódott a távozók után. A fiúk engedelmeskedtek,
így újra elhelyezkedtek a kényelmes, fekete bőrkanapékon. Az elnök felállt a
fotelből, majd az íróasztalhoz lépve egy mappát vett a kezébe, végül pedig
visszatérve a helyére a középen lévő dohányzóasztalra dobta azt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Mi ez? –
kérdezte a nő szigorúan rápillantva mindegyikükre. – Külön lakás, tetkók,
éjszakai kimenők? Azt gondoltátok, ha a nagybátyám nem engedte, majd én meg
fogom? Azt hittétek, hogy a bandák közül majd pont veletek fogunk kivételezni? –
Ha Rát dühítette az a dacos, felsőbbrendű pillantás, amely a fiúk szeméből
egyenesen az övébe meredt. Irritálta, hogy nem tisztelik a pozícióját, és hogy
a saját fejük után akarnak menni. Felsóhajtott. – Na jó, beszéljük meg.
Meghallgatom az indokaitokat, és ha megfelelőnek tartom, engedek valamennyit. Kezdjük
veled, Kwon Ji Yong – mondta, majd az említettre nézett, aki közvetlenül a lány
jobb oldalán helyezkedett el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Azonban a felszólított helyett Choi Seung Hyun,
azaz T.O.P szólalt fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Ha nem
bánja, elnök asszony, mindannyiunk nevében beszélnék. – Mikor a nő biccentett,
folytatta. – A külön lakás azért merült fel, mint ötlet, vagy inkább, mint
lehetőség, mert a kollégiumban már nincs nyugtunk. A gyakornokok is ott laknak,
és a legnagyobb részük egyszerű rajongó, de mivel ott élnek, nyugodtan
járkálhatnak a környezetünkben. És csak hogy egy példát vegyek, egyikük
megleste Taeyangot zuhanyzás közben… Szóval, remélem, megérti az indokunkat és
igényünket – nézett reménykedve a lányra a szószóló, aki a példaként felhozott
személyre nézett, akin látszott, hogy még mindig elég nagy traumának számít
számára, ami történt. Ha Ra bólintott megértése jeléül, mire a rapper
folytatta. – Ami a tetkót illeti…
Mindannyiunknak vannak olyan emlékei, amiket soha nem akar elfelejteni. Erre
lenne megfelelő eszköz egy tetoválás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - És az
éjszakai kimenővel mi van? Az első kettőt megértem. De a harmadikat sehogy sem
vagyok képes felfogni… - rázta a fejét a lány úgy, mintha fogalma sem lenne a
dologról, noha tisztában volt ennek az okával.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Hát az…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b>******************</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b><i>Köszönöm, hogy elolvastad, légy szíves, hagyj nyomot magad után, akár kommentben, akár chaten!</i></b></span></div>
</div>
</div>
Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-84897544533583638052015-09-15T11:11:00.003+02:002015-09-18T14:12:10.114+02:001. fejezet - Kwon Ji Yong<div style="text-align: center;">
<b><i>Sziasztok! Meg is hoztam az első fejezetet, jó szórakozást hozzá! A késésért pedig elnézést, még próbálgatom, hogy tudom beosztani az időmet az iskola mellett.</i></b></div>
<br>
<div style="text-align: center;">
<i><b>****************</b></i></div>
<i><b><br></b></i>
<i><b><br></b></i>
<br>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi19LhV_WqEriSNunUclo00AxpStJp2Ja3QfbHnmVN2mejPJIaaA9tonvbGs0i4Z7esZD-pLRD3oo3GZDAaTczvuYPBorTlHiSymN6SkIi-Is_IEqZ2OdIeS6O2LpA0rR9WTNPiD-QIOxKk/s1600/tumblr_njjbqpBU5P1r0qr4ao1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi19LhV_WqEriSNunUclo00AxpStJp2Ja3QfbHnmVN2mejPJIaaA9tonvbGs0i4Z7esZD-pLRD3oo3GZDAaTczvuYPBorTlHiSymN6SkIi-Is_IEqZ2OdIeS6O2LpA0rR9WTNPiD-QIOxKk/s320/tumblr_njjbqpBU5P1r0qr4ao1_500.gif" width="320"></a></div>
<i><b><br></b></i>
<i><b><br></b></i>
<br>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Esős, viharos reggel köszöntött Szöul lakóira. Kim
Ha Ra szokásához híven korán ébren volt, és munkába készült. Egy hangulatos kis
étterembe járt be nap, mint nap: ő nyitott ki reggel, ő zárt be késő éjszaka –
noha tulajdonosként ez nem lett volna elvárható tőle.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ő nem kötelességnek érezte a munkát, mint a
többiek, hanem úgy fogta fel, mint egy hobbit. Szülei révén ugyanis
dúskálhatott volna a pénzben, ő mégsem kért az elkényeztetett hercegnői létből.
Már gyerekként eldöntötte, hogy ő nem lesz olyan ember, akinek az anyagi
javak mindennél fontosabbak. Egy bizonyos beszélgetés kihallgatása után,
mely a szülei között folyt le évekkel ezelőtt, úgy határozott, hogy ő nem
kér abból a pénzből, amit nem tisztességes módon szereztek meg. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Azóta mondjuk az apja és az anyja meghaltak, a
családi vagyon pedig rá, az egy szem gyerekre maradt. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ha Ra ezen a reggelen is ugyanazon az úton haladt
végig az étterem felé, amerre szokott. Séta közben ráköszönt az ismerős
arcokra, és mindenkire villantott egy mosolyt. Az emberek vidám lánynak
ismerték, és ő sosem cáfolt rá erre a tulajdonságára. Ugyan nem volt
kiemelkedően szép, de csúnyának sem lehetett nevezni. Nem sminkelt gyakran,
csak az ünnepekkor és rendezvényekkor, és ez most sem volt másképp. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Épp fordult volna be az étterem utcájába, amikor
nekiütközött valakinek. Hátraesett, barna haja az arcába hullott, és mikor
felnézett, sötétbarna szemekkel találta szemben magát. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ne haragudj, jól vagy? Nem ütötted meg
magad? - kérdezte a fiú, miközben a kezét nyújtotta neki, hogy felsegítse. Ha
Ra hálás mosollyal fogadta el a segítséget, majd válaszolt a feltett
kérdésekre. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Semmi baj nem történt, jól vagyok, köszönöm
a segítséget. Egyébként Kim Ha Ra vagyok - hajolt meg tisztelettudóan a lány. A
másik is ugyanúgy tett, majd ő is elmondta a nevét.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Kwon Ji Yong, de a barátaim csak G-Dragonnak
hívnak.– nevetett rá a lányra zavartan.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Örvendek, Kwon Ji Yong-ssi. Még egyszer köszönöm
a segítséget, de ha nem haragszol, nekem mennem kell. Vár a munka - villantott
egy mosolyt Ha Ra is, majd meghajolt, és indult volna tovább. Azonban ebben
megakadályozta G-Dragon keze, mely elkapta a csuklóját, ezzel megállásra
kényszerítve őt. A lány hátrapillantott, kíváncsian meredt az őt fürkésző
íriszekbe. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Elkísérhetlek? - Aranyos arckifejezése mellett
még a kiskutya szemei is rásegítettek arra, hogy Ha Ra igent mondjon a kérésre,
így mosolyogva bólintott.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Egymás mellett sétáltak tovább az étterem felé, és
hamar oda is értek az épülethez. A lány elővette a kulcsokat, majd
beillesztette a zárba és kinyitotta az ajtót. Ezután a szőkéhez fordult, és
mosolyogva ránézett.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Köszönöm, hogy elkísértél, Ji Yong-ssi, de most
már mennem kell. Ki kell nyitnom az üzletet - mondta Ha Ra. G-Dragon felnézett
az étterem nevét mutató táblára, majd meglepődött arccal nézett rá a nála
majdnem egy fejjel alacsonyabb lányra. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Oh… Pont ide beszéltem meg a találkozót egy
ismerősömmel. Micsoda véletlen! - Az arcára kiült döbbenet csak még aranyosabbá
tette őt Ha Ra szemében. Olyannak tűnt, mint egy kisgyerek, és amikor
elmosolyodott, a szemei mindig csillogtak a pillanatnyi örömtől. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ez esetben gyere csak be - intett Ha Ra a
másiknak, hogy kerüljön beljebb. Miközben Ji Yong átlépett a küszöbön, a lány
kikapcsolta a riasztót és elkezdte lepakolni a székeket az asztalokról. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- De ugye nem lesz ebből baj? És ha a főnököd
meglát engem itt? - aggodalmaskodott a szőke, mialatt ő is nekiállt székeket
pakolni. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br>
A barna hajú felnevetett a kérdést hallva. Nem állt szándékában a másik orrára kötni az
igazat, ugyanakkor hazudni sem szeretett volna, így csak ennyit közölt:</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ha dolgozol, nem lesz semmi baj - nevetett. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Hamar lepakolták a székeket, majd Ha Ra fogott egy
rongyot, és nekiállt letörölni az asztalokat. Amíg ő ezt csinálta, Ji Yong
leült, és mosolyogva figyelte a dolgozó lányt. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Valójában a menedzserét várta, ugyanis ő volt megbízta
azzal, hogy az étterem tulajdonosának továbbítsa a vezetőség döntését; mégpedig
azt, hogy ideiglenesen ő lett kijelölése az elnöki posztra, amíg nagybátyja fel
nem gyógyul a baleset okozta sérülésekből. </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Lassan beérkezett a többi dolgozó is. Mindannyian
elvonultak Ji Yong és Ha Ra mellett, nem is köszöntek, csak bevonultak az
öltözőbe, majd miután átvették a munkaruhát, a szakács és a felszolgálók
elfoglalták a helyüket, és várták a vendégeket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Srácok,
kicsit több lelkesedéssel, ha kérhetem! – kiáltott fel vidáman a barna hajú
lány, mire az alkalmazottak meghajoltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Igenis –
felelték kórusban, majd mindannyian mosolyt erőltettek az arcukra. A
felszolgálók a pult előtt állva várakoztak, bár tudtak, hogy ilyen korai
órákban még nem sokan szoktak betévedni az étterembe.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Azonban a mai egy kivételes nap volt, ugyanis két férfi is belépett a
kis üzlet üvegajtaján. Egyikük márkás öltönyt, míg a másik fehér pólót viselt
fekete farmerral és bőrdzsekivel. Leültek az egyik ablak melletti asztalhoz,
majd mikor az egyik felszolgáló odament az étlapokkal, ők rendeltek. Se Ha Ra,
se Ji Yong nem figyelt az újonnan érkezőkre, a poharak rendezgetésével voltak
elfoglalva a bárpultnál, azonban a másik kettő sem vette észre őket. Aztán
egyszer csak megszólalt a szőke hajú telefonja. Ő ránézett a kijelzőre, majd
intett a lánynak, hogy „Csak egy perc”, és felvette a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Igen, menedzser? – szólt bele
halkan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Itt vagyunk az étteremben, már
rendeltünk is. Te hol vagy, Ji Yong? – hallotta a másik hangját a telefonban,
majd meglepetten körbenézett a teremben. Mikor megpillantotta az ablaknál ülő
két férfit, letette a telefont és Ha Rához fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Megérkeztek, akiket vártam. Ha
nem haragszol, most megyek. Örülök, hogy megismerhettelek, remélem, még
találkozunk – köszönt el nevetve, majd hátat fordított a barna hajúnak és
odasétált az öltönyös mögé, megkocogtatta a vállát, majd nevetve leült a
bőrdzsekis melletti székre. – Legalábbis Ha Ra csak ennyit látott az egészből. Azonban
nem foglalkozott vele túl sokat, inkább elvonult az irodájába elintézni a
papírmunkákat. Soha nem szerette, ha felhalmozódott az a rengeteg fehér lap az
asztalán. Amint beért az apró kis helyiségbe, rögtön levetődött az íróasztal
mögött álló kényelmes bőrszékbe, majd fogott egy tollat, és elkezdte olvasni a
szerződéseket és a felvásárlási ajánlatokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Utóbbiból rengeteg érkezett, ugyanis az étterem egy igen forgalmas
helyen volt megtalálható, ahová szívesen települtek volna kisebb-nagyobb cégek
boltjai. Azonban ő eddig mindet elutasította, tekintettel arra, hogy ez a hely
volt élete legfontosabb része. Ebbe ölte bele minden pénzét, amit saját maga
keresett meg, és minden energiáját. Mióta a szülei meghaltak, ez volt az
egyetlen dolog, amiben nyugalmat lelt: Az étterem vezetése. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Főnök, keresik – nyitott be a
kis helyiség ajtaján a szakács, Lee Dak Ho. – Valami öltönyös fazon, meg még
két srác. Azt mondták beszélni akarnak önnel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Máris megyek. Vezesd őket a
tárgyalószobába, és kínáld meg őket kávéval, valamint nekem is vigyél egyet.
Úgy érzem, sokáig el fog tartani – pillantott fel mosolyogva a férfira, majd
visszatemetkezett a papírlapba. Átolvasta az újabb árajánlatot, melyet küldtek,
majd a lap aljára nagy, piros betűkkel odaírta: A bolt nem eladó! Ezután
becsúsztatta egy borítékba, majd a többi tetejére tette. Ezután felkelt a
székből, és a tárgyalószoba felé vette az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Végigsétált egy rövid folyosón, melynek levendulaszínű falai nyugtatóan
hatottak a pattanásig feszült idegeire. Azt gondolta ugyanis, hogy az
ismeretlen az iránt fog érdeklődni, hogy mennyiért adná el az üzletet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ha Ra nyugodt, tárgyilagos arccal nyitott be a szürke ajtón. Egy tágas,
fényesen megvilágított helységbe lépett be, melynek falait ugyanaz a lila
árnyalat borította, mint ami a folyosón uralkodott. Középen egy hosszú,
tölgyből készült asztal húzódott, körülötte pedig székek álltak, melyek
tökéletes összhangban voltak a szoba színeivel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A lány először körbe sem nézett, a kezében tartott papírokat letette az
asztal egyik felére, majd odafordult az asztal másik végében ülőkhöz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Üdvözlöm önöket – mondta,
miközben tekintetét végigfuttatta a vele szemben ülőkön, és lassan
elhelyezkedett az egyik széken. Kicsit ugyan meglepődött, amikor észrevette Ji
Yong-ot az öltönyös férfi egyik oldalán, de nem tulajdonított neki nagy
jelentőséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Kim Ha Ra vagyok, örvendek.
Miben segíthetek, uraim? – kérdezte hidegen és formálisan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - A nevem Dong Sung Yoon, az Y.G.
Entertainment alelnöke vagyok, ők pedig Kwon Ji Yong, vagyis G-Dragon a nemrég
debütált BigBang nevű együttestől, valamint Kim Hyun Joong, énekes és színész –
mutatkozott be illedelmesen, majd folytatta a mondandóját. – Attól tartok,
rossz hírrel kell szolgálnom: A nagybátyja, az elnök úr autóbalesetet
szenvedett – jelentette ki komolyan, mire a lány csak hátradőlt a széken és
közönyösen meredt a másik szemébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Értem. Ehhez elég lett volna
egy telefon, vagy egy e-mail is. Nem kellett volna díszkíséretet hozzá. – Ha Ra
hangszíne nem változott a történtek hallatára. A férfi bólintott, majd kivett
egy lapot az asztalon fekvő fekete mappából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Ha csak ennyi lenne, nem
személyesen jöttem volna. A helyzet az, hogy az elnök úr átmenetileg, amíg
rendbe nem jön, önre hagyta a cég irányítását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Elutasítom – felelte
határozottan az étteremtulajdonos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - De Ha Ra-ssi! – kiáltott fel Ji
Yong kérlelően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Nem vagyok hajlandó a
családtagjaim életébe beavatkozni, bármiről is van szó. Sajnálom, nem
segíthetek. – A nő határozottsága egy pillanatra ugyan megingott, de nem
hátrált meg. Nem akart egyik rokonának sem ügyes-bajos dolgaiba belekeveredni,
nem akarta, hogy az élete megváltozzon. Ebből egyáltalán nem akart engedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Attól tartok, ön nem érti a
helyzetet, Kim Ha Ra-ssi. Az igazgatótanács és a nagybátyja döntése önre esett,
vagyis önnek nincs beleszólási joga. Ha kell, kényszeríteni fogjuk rá, hogy
elfoglalja az elnöki széket. Remélem világosan fogalmaztam. – Hyun Joong ekkor
szólalt meg először. Hangjában és tekintetében nem volt könyörület, csak a
rideg számítás. Amellett, hogy idol, vérbeli üzletember volt. Meredten nézett a
vele szemben ülő szemébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ha Ra – még ha nem is mutatta ki – egy pillanatra megrettent. Tudta,
hogy ezek után a szavak után nem számíthat túl sok jóra, és ha most nem megy
bele ebbe az „alkuba”, az tönkreteheti azt, amiért egészen eddig dolgozott: az
éttermét, a békésen felépített életét – és ő nem volt az a mesebeli hősnő, aki
kibírja az ehhez hasonló megpróbáltatásokat. Érezte, hogy belerokkanna, ha az
élete alapjainál megrendülne, ezért hát belement.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Legyen. Azonban lenne néhány
feltételem. – Jól megfontolta a szavakat, mielőtt kiejtette őket a száján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Mondja csak – felelte
előzékenyen Kim Hyun Joong.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Először is: Soha többet nem
akarok a nagybátyám életével foglalkozni. Másodszor: Az ottlétem alatt úgy
alakítom a dolgokat, ahogy <i>Én</i> jónak
látom. A harmadik pedig az lenne, hogy csak egy hónapra vállalom. Se több, se
kevesebb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ha Ra hangja nem remegett meg. Ha üzletről volt szó, nem ismert
érzéseket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Az első kettőt azt hiszem,
képesek leszünk teljesíteni – bólintott rá az alelnök. – Viszont a harmadikkal
lenne egy kis probléma. Jin Ho elnök úr felépülését tekintve, legalább két
hónap kell hozzá, hogy ha nem is teljesen, de rendbe jöjjön fizikailag. Két
hónapot kérek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Egy hónap. – Határozott
kijelentés volt, amivel a másik három tudtára adta, hogy nem hajlandó egy
hónapnál több időt eltölteni a cégnél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Figyelte, ahogy Dong Sung Yoon ránéz először Hyun Joongra, majd Ji
Yongra. Mikor mindketten bólintottak, kelletlenül ugyan, de beleegyezett a lány
feltételeibe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Erre a papírra le vannak írva
azok, amiket az elnök eltervezett, hogy miket kéne csinálnia. Ezen pedig –
csúsztatta Ha Ra elé először az egyik, majd a másik lapot is, - a jelenleg a
cégnél dolgozó idolok nevei vannak rajta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az étteremtulajdonos áttanulmányozta mind a két papírt, majd az elsőt
összetépte. A három férfi döbbenten nézett a velük szemben ülőre, aki szépen
lassan felemelkedett a székéből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Mint az a feltételeim között is
volt, az ottlétem alatt úgy irányítom a dolgokat, ahogy nekem tetszik. Ebből
következik, hogy nem érdekelnek a nagybátyám tervei. Viszont holnapra legyenek
az irodában az adatok a cég bevételeiről, az idolok stílusáról, és arról, hogy
mennyi pénzt adnak az összbevételbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Miután ezeket közölte velük, Ha Ra megfogta az asztalon lévő
kávéscsészét, amit még Dak Ho, a szakács készített neki oda, majd kivonult a
tárgyalószobából, egyenesen az irodába, ahol ott találta az egész személyzetet.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Ti miért nem dolgoztok? – kérdezte
felsóhajtva a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Tényleg elmegy, főnök? –
kérdezte szomorúan az egyik felszolgáló, mire a kérdezett csak halványan
elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Csak egy hónapra. Addig pedig
rátok hagyom az éttermet, vezessétek, ahogy jónak látjátok. Bízom bennetek
srácok – felelte komolyan, mire a dolgozók egyszerre meghajoltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Köszönjük!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - Ugyan… - nevetett fel. – Na de
menjetek dolgozni! Amikor ti itt vagytok, ki gondoskodik a vendégekről, he? –
kérdezte játékos szigorúsággal. Ezután mindenki kiment az irodából, csak Ha Ra
maradt bent. Leülve az igazgatói székbe gondolkodni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br></div>
<br>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">„</span><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Meg kellett volna kérdeznem, hogy
miért engem választottak. Hogy miért én kellek annak a cégnek az élére, még ha
csak átmenetileg is. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Jin Ho okkal választott
engem, ugyanis a tettei között nincs olyan, amelynek nincs hátsó szándéka. Bár…
előbb-utóbb úgyis megtudom. Bár az az érzésem, hogy inkább utóbb.”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-style: italic;"><br></span></div>
<div style="font-style: italic; text-align: center;">
<br></div>
<div style="font-style: italic; text-align: center;">
<i style="text-align: justify;"></i></div>
<div style="margin: 0px; text-align: center;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">**************</span></i></div>
<div style="margin: 0px; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><b><br>Köszönöm a figyelmet, ha tetszett, légyszíves, hagyj nyomot magad után! (Akár chatben, akár kommentben.)<br>A következő részt még nem tudom mikor hozom, attól függ, hogy lesz rá időm.<br>Puszi:<br>Rhyssa.</b></i></span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; font-style: italic;"><o:p></o:p></span>Odihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1549771541353098483.post-719396708244495832015-09-05T21:21:00.001+02:002015-09-05T21:21:42.712+02:00Üdv a blogon! Sziasztok!<br />
<br />
Üdvözöllek benneteket a blogon, kedves idetévedők, vagy szánt szándékkal érkezők. Mint azt a "Tartalom" modulnál olvashatjátok, ez egy koreai idolokról szóló történet lesz, mely a fantáziám szüleménye. A szereplők: Kim Ha Ra, Kwon Ji Yong (G-Dragon), Kim Hyun Joong és Lee Min Ho lesznek. Annyi kérésem lenne felétek, kedves olvasók felé, hogy ha esetleg megfogott benneteket a történet és érdekel a folytatás, akkor iratkozzatok fel a blogomra!<br />
<br />
Puszillak benneteket!<br />
RhyssaOdihttp://www.blogger.com/profile/00828711007766550233noreply@blogger.com0