2016. február 6., szombat

5. fejezet - Min Ho, Európa, és egy per

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, és nagyon sajnálom, hogy késtem, csak félévzárás volt, témazárók, most szerdán vizsgáztam, tegnap pedig kötelező volt elmennem a tagozati bálra... A kifogásaim sora hosszú, de a rész remélhetőleg még hosszabb. Jó szórakozást hozzá! 

******





- Ne menj…
Min Ho meglepődve érzékelte a csuklója köré fonódó meleg kezet. Nem tudta, hogy csak az alkohol mondatta a lánnyal a szavakat, vagy valóban így érzett. Hiszen azok után, hogy Tae Pyung nem mondta el neki a távozásának okát, és azt, hogy sajnálja, hogy nem búcsúzott el, nem csodálta volna, ha Ha Ra gyűlölte volna őt. Ahogy azon sem, ha eltaszította volna magától, mikor hosszú évek után először találkoztak. Azonban ő, ahelyett, hogy ezt tette volna, inkább beszélgetett vele, amit így utólag belegondolva furcsának tartott. Hiszen ki lenne ilyen kedves azzal a személlyel, aki fontos volt számára, és egy szó nélkül otthagyta?
Képtelen volt dönteni a maradás és távozás között. A szíve a lány felé húzta, viszont az esze azt súgta, fusson, rohanjon, minél meszebb a parányi, emlékekkel teli kis lakásból. Végül az utóbbit választotta; lefejtette a csuklójáról a lány szorosan tartó ujjait, és hátra sem nézve kirohant a lakásból, le a lépcsőkön, egyenesen az utcára.

******

Ha Ra fájós fejjel kelt korán reggel, és érezte az esti piálás utóhatásait. Nem emlékezett a történtekre, bár úgy érezte, valami fontosat felejtett el. Az alkohol szaga beleivódott a ruhájába, a macskajaja pedig, ahogy félrehúzta a függönyt, felerősödött.
- Francba… - rántotta a szeme elé a kezeit, hogy minél kevesebb fénysugár bombázza az íriszeit.
De várjunk csak… Ha süt a nap, méghozzá ilyen erősen, mégis mennyi lehet az idő? – villant át az agyán a gondolat, majd az ágya mellett fekvő digitális órára kapta a fejét, amely nyolc ötvenet mutatott.
- Francba! - ismételte meg előbbi felkiáltását a lány, majd a gardróbhoz szaladt, ahonnét kivett egy fehér blúzt, egy fekete farmert és egy fehér fehérnemű szettet, majd a fürdőszobába rohant. Mikor kinyitotta az ajtót, a látványra felsikított.
Az odabent álló a hangra a füléhez emelte a kezeit, majd mikor a nő abbahagyta, kivette a szájából a fogkefét, és megszólalt.
- Jó reggelt, Csipkerózsika. Hogy aludtál? – kérdezte, fogkrémes szájával rámosolyogva Ha Rára.
- Mégis mi a jó büdös francot keresel a lakásomon? Pláne póló nélkül, egy szál törülközőben?
„Na, nem mintha nem élvezném a látványt… Úristen! Ha Ra, nehogy már nyálcsorgató tinivé fejlődj vissza két másodperc alatt!” – futott át a nő agyán a gondolat, majd mikor látta, hogy a férfi visszatette a szájába a fogkefét, és újra a fogait kezdte mosni, becsapta az ajtót, és a nappaliba vonulva várt arra, amíg a fürdőszoba szabad nem lesz.
Seperc alatt elfeledkezett a gondról, hogy nagyon is késésben van, vagy hogy még a tegnapi ruhájában üldögél, és csak egyetlen kérdése volt, melyet nem tudott magának megválaszolni. Mégis mi a fenét keres Lee Min Ho félpucéran a fürdőszobámban?
Ahogy újra felrémlett előtte a kidolgozott, izmos felsőtest, arca a vörös egy egészen élénk árnyalatába borult, tekintete pedig lázasan csillogni kezdett.
A fenébe ezzel az emberrel…
Az előző estére még mindig nem emlékezett. A karaoke-bárig még nagyjából tiszta volt a kép, de onnantól csak sötétség. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan került haza, és a feje túlságosan is sajgott ahhoz, hogy ezen abban a pillanatban gondolkozni tudjon.
Felkelt a kanapéról, és a konyhába sétált, hogy keressen magának valami gyógyszert a másnapossága ellen.
- Szabad a fürdő, Ha Ra-yah – jelent meg a helyiség ajtajában Min Ho, még mindig egy szál törülközőben. A lány félrenyelte azt a korty vizet, amivel a gyógyszert próbálta lesegíteni a torkán, így köhögni kezdett. Miután sikeresen megoldotta a „krízishelyzetet”, villámló tekintettel meredt az igencsak alulöltözött férfira.
- Figyelj, Min Ho-yah. Nem tudom, mit keresel itt, vagy hogy miért nincs rajtad annál az egy szál törülközőnél több, de díjaznám, ha legalább felvennél valamit, és nem rémisztenél halálra a saját lakásomban. A megértésedet köszönöm – mondta, majd kezében az aznapra tervezett ruháival elcsörtetett a férfi mellett, és besietett a fürdőszobába.
Ha Ra megkönnyebbülten sóhajtva csukta be maga után az ajtót, majd a tükörhöz lépve megvizsgálta az arcát. A szemei karikásak voltak, a bőre sápadt… Pont úgy nézett ki, mint aki másnapos.
Miközben próbálta kitaszigálni az agyából a felesleges gondolatokat, és megfeledkezni a fejét gyötrő fájdalomról, levetkőzött, és beállt a hideg zuhany alá. Összerándult, amikor az első vízcseppek a bőréhez értek, majd fokozatosan ellazult. Ahogy a teste elernyedt, úgy tűnt el a kínzó érzés is a halántéka környékéről.
Már tíz perce áztatta magát, mikor úgy döntött, eléggé átfagyott, így kilépett a kabinból, és a törülközőért nyúlt. Épp hogy csak maga köré csavarta a puha anyagot, mikor kopogtak az ajtón.

- Ha Ra-yah, lennél szíves kiadni a ruháimat?
A lány körülnézett, majd mikor észrevette az egybegyűrt kupacot, a szemeit forgatva nyúlt az anyagokért, majd mikor már nyúlt volna a kilincsért, támadt egy ötlete. Azonban, mielőtt jobban átgondolhatta volna a következményeket, mielőtt korlátozhatta volna a saját magában megbúvó kislányt, megszólalt.
- Gyere be értük - mondta, majd visszahelyezte a ruhadarabokat az egyik kosárra, és a tükörhöz fordult.
Kíváncsi volt a másik reakciójára, mégsem fordult hátra, csak az alapozóért nyúlt, aminek tubusából egy minimálisat kinyomott a kezére, és vékonyan felkente az arcára. Ezután szempillaspirált használt, és kész is volt a sminkkel. Csak ez után hallotta meg a lenyomódó kilincs hangját, majd az ajtó nyílását, és akkor fordult meg, amikor a férfi belépett a helyiségbe. Míg Ha Ra próbálta elkapni a másik tekintetét, az mást sem csinált, csak végignézett a lány fekete törülközőbe bugyolált testén. Min Ho látványosan nyelt egyet, majd a stírölés után nem mert a nő szemébe nézni.

Mindkettőjükön csak egy szál törülköző volt. Azonban, mivel már egyikőjük sem volt hormontúltengéses tini, így a lehetséges folytatások sem merültek fel semelyikük gondolataiban sem. Na jó, Min Ho agyán talán átfutott az ötlet. Azonban amikor az elnök a kosárra mutatott, ahová az előbb tette le az öltözéket, a színésznek azonnal elment a kedve mindenféle élvezetet nyújtó dologról. Ezután már csak szó nélkül odasurrant a ruhákhoz, felkapta őket, majd kislisszolt az ajtón, így a lány ismét egyedül maradt. Felnevetett a lehetetlen szituáción, körülbelül tíz perc múlva pedig már mosolyogva és felöltözve lépett ki az ajtón.
Azonnal megérezte a frissen főzött kávé illatát, valamint az odaégetett tojásrántotta jellegzetes szagát. Elképzelte a férfit, ahogy az ő virágos köténykéjében főzőcskézik a konyhában, és kuncoghatnékja támadt.
- Remélem tudod, hogy nincs időnk enni. Sietnünk kell a vállalathoz, már így is totálisan elkéstünk - állt meg karbatett kézzel a konyhaajtóban, miközben mosolyogva figyelte a sürgő-forgó színészt.
- Nekem csak délután kell a forgatásra mennem, te pedig elnök vagy, vagy mi a szösz. Szóval ülj le, egyél, és... Beszélgessünk - ajánlotta a “kis konyhafőnök”, miközben az egyik szék felé intett. Mikor a lány engedelmeskedett, elé rakott egy tányért, melyen két kicsit jobban megsült tojás volt, alatta pedig egy szelet pirított szalonna. - Még mindig ugyanúgy iszod a kávét, ugye? - kérdezte Min Ho, miközben a válla fölött hátrapillantott az elmélkedő nőre. Az bambulva bólintott, fel sem fogva, mit kérdeztek tőle. Az járt a fejében, hogy mikor volt utoljára, hogy így kettesben ettek a legjobb barátjával, a volt szerelmével.

Mikor a kávé is az elnök elé került, összerezzent, majd mosolyt varázsolva arcára nézett fel az éppen pincért játszó színészre.
- Köszönöm. Csak azon gondolkodtam, mikor is volt utoljára, hogy így együtt, kettesben ettünk volna - mondta, miközben belekavart a kávéjába és megkóstolta azt.
- Az előtti napon, hogy felszívódtam volna. - A férfi arcán az öröm helyét megbánás vette át. Nem tudta, hogyan kéne bocsánatot kérnie a múltban elkövetett vétkéért - ami valójában nem is teljességgel az ő hibája. - Tudod... El akartam köszönni, de nem volt időm. Ez volt életem nagy lehetősége, nem szalaszthattam el. Így megüzentem Tae Pyunggal, hogy kénytelen voltam elmenni, búcsú nélkül, és hogy nagyon sajnálom. - Lehajtotta a fejét, nem mert a nő szemébe nézni. Túlságosan szégyellte magát a tetteiért. - De ő nem adta át az üzenetet. Tehát végül is, nem teljesen az én hibám.
- Tűnj el. - Erre a két szóra Min Ho felkapta a fejét, hogy Ha Ra szemeibe nézhessen, azonban ott nem talált mást, csak csalódottságot és dühöt. Nem értette, mi lelte a lányt, de szinte azonnal választ kapott a gondolatban felvetődő kérdéseire. - Tudod, mit gyűlölök legjobban az emberekben? Hogy mesterien képesek kibújni a felelősség alól, vagy másra hárítani azt. Szóval most menj el, és nem vagyok hajlandó beszélni veled mindaddig, míg fel nem vállalod, hogy Te hibáztál.

******

- Szóval Európába utazunk? - tette fel a számára abban a pillanatban legfontosabb kérdést a BigBang rappere, Seung Hyun.
- Igen. Azon belül is a legfőbb cél Franciaország, valamint...
- All I want is you, you’re ma chérie, Ma chérie, oh oh oh...* - kezdett bele egy dalba Daesung, azonban az elnök leintette, és még a többiek is “csúnyán” néztek rá, így azonnal abba is hagyta.
- Na szóval, Franciaországon kívű felléptek még Oroszországban, Magyarországon, Németországban és Spanyolországban is. A részletes infókat már közöltem a menedzseretekkel, nektek pedig egyenlőre annyit kell tudnotok, hogy jövőhét kedden indul a gép, és hogy a turné elsődleges célja nem más, mint hogy népszerűsítsétek, promotáljátok az új albumot külföldön is.
- Mégis milyen új albumot? - tette fel a kérdést Ji Yong, miközben mindenki értetlen tekintettel meredt a kissé túlpörgött nőre.
- Azt, amelyiken hat dal lesz, mindegyik más-más nyelven. Bár lehet, hogy az oroszt kihagyjuk, tekintve, hogy nagy valószínűséggel nem jönne össze ez alatt az egy hónap alatt, amíg itt vagyok. Jó, akkor csak öt dal, öt nyelven. Plusz egy szóló mindenkitől - magyarázta hadarva Ha Ra, miközben levetődött az igazgatói székébe, és kezébe vett egy papírt. - Ja és Ji Yong-ah! Beszéld meg a fodrászoddal, hogy a hajad mostantól ismét fekete legyen. Seung Ri-yah és Taeyang-ah, ti maradtok szőkék, Daesung-ah és Seung Hyun-ah, ti is feketék lesztek. Valamit te! - mutatott rá Daesungra a nő. - Nem unod még azt, hogy nem látsz a hajadtól? Könyörgöm, csináltass magadnak valami normális frizurát! - kérte szinte könyörögve a nő. Ezután rápillantott az ujjai közt tartott fehér lapra, és mikor elégedetten konstatálta, hogy mindent megbeszélt a fiúkkal, amit kellett, útjukra engedte őket.
- Menjetek haza, pakoljatok, pihenjetek, és készüljetek lekiekben! Mostantól három hétig látni sem akarlak benneteket!

A srácok elhagyták az irodát, a nő pedig sóhajtva hátradőlt a székében. Tudta, hogy csak azért temetkezik ennyire a munkába, hogy minél inkább elterelje a gondolatait Min Horól és a reggeli beszélgetsükről. Egy kicsit bűntudata volt a kirohanása miatt, azonban ez az érzés eltörpült a mérhetetlen düh és csalódottság mellett. Azon gondolkodott, hogy talán őt is el kéne küldeni valahová messze. Talán Amerikába, vagy Angliába, a lehető legmesszebb Koreától.
Ilyen, és hasonló gondolataiból rángatta ki egy hang. Kopogtak.
- Szabad! - kiáltott ki, mire Hyun Joong lépett be az ajtón. Mikor odalépett az íróasztal elé, tisztelettudóan meghajolt, és csak azután nézett a vele szemben ülő szemébe. - Miben segíthetek? - villantott rá egy kedves mosolyt Ha Ra, mire a férfi arcára erőlködő, kínos arckifejezés ült ki.
- Én csak... Szeretnék elnézést kérni a tegnapi megszólalásomért, valamint azért, mert annyi probléma van velem meg ezzel a perrel... - Az utolsó szó hatására az elnök arcáról lehervadt a mosoly, ehelyett érdeklődően és megdöbbenten meredt a színészre.
- Milyen per? - kérdezte keményen a nő, és most Hyun Joongon volt a meglepődés sora. Azt hitte, hogy a jelenlegi elnököt tájékoztatták arról, hogy mi folyik az énekes körül, azonban ezek szerint rá hárult a feladat, hogy közölje a botrányt.
- A volt barátnőm terhes lett, és beperelt, bántalmazásért. Az már bizonyítva lett, hogy az apa én vagyok, és az ezzel járó felelősséget vállalom is, azonban én nem bántottam senkit - hadarta el egy szuszra a férfi, majd lehajtott fejjel csendben állt tovább.
- Hiszek neked. Azonban megkérnélek, hogy hívd fel az ügyvédedet, és tájékoztassatok engem is az ügy minden apró részletéről. Utána pedig beszélek a lánnyal is, rendben? - A nő hangja nyugodt és kiegyensúlyozott volt, nem akarta leszidni, vagy kipenderíteni az irodából a színészt. Úgy érezte, ezt a dolgot muszáj lesz megoldania, és valószínűsítette, hogy ezúttal nőként, és nem elnökként kell majd gondolkodnia. Legalábbis amikor a lánnyal beszél.

*DJ Antoine - Ma Chérie

******
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, légyszíves hagyj nyomot magad után, akár kommentben, akár chaten! Nagyon tudnak ám segíteni a kommentek abban, hogy leüljek a gép elé írni!

Puszillak benneteket: Rhyssa

2 megjegyzés:

  1. ahj, ha a valóságban is fellépnének Magyarországon. De egyenlőre beérem azzal, hogy a történet szerint fellépnek xD
    Folytasd c: Kíváncsi vagyok Hyun Joong barátnőjével folytatott beszélgetésre

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, szép is lenne *-* :D És Hyun Joong EX-barátnőjével, hogy pontosítsunk :D Igyekszem a folytatással, csak kissé betesz a suli ugye... De az egy hónapos határidőmet általában betartom, szóval legkésőbb márciusban jön az új ^^ :D

      Törlés