Sziasztok! Meg is hoztam az első fejezetet, jó szórakozást hozzá! A késésért pedig elnézést, még próbálgatom, hogy tudom beosztani az időmet az iskola mellett.
****************
Esős, viharos reggel köszöntött Szöul lakóira. Kim
Ha Ra szokásához híven korán ébren volt, és munkába készült. Egy hangulatos kis
étterembe járt be nap, mint nap: ő nyitott ki reggel, ő zárt be késő éjszaka –
noha tulajdonosként ez nem lett volna elvárható tőle.
Ő nem kötelességnek érezte a munkát, mint a
többiek, hanem úgy fogta fel, mint egy hobbit. Szülei révén ugyanis
dúskálhatott volna a pénzben, ő mégsem kért az elkényeztetett hercegnői létből.
Már gyerekként eldöntötte, hogy ő nem lesz olyan ember, akinek az anyagi
javak mindennél fontosabbak. Egy bizonyos beszélgetés kihallgatása után,
mely a szülei között folyt le évekkel ezelőtt, úgy határozott, hogy ő nem
kér abból a pénzből, amit nem tisztességes módon szereztek meg.
Azóta mondjuk az apja és az anyja meghaltak, a
családi vagyon pedig rá, az egy szem gyerekre maradt.
Ha Ra ezen a reggelen is ugyanazon az úton haladt
végig az étterem felé, amerre szokott. Séta közben ráköszönt az ismerős
arcokra, és mindenkire villantott egy mosolyt. Az emberek vidám lánynak
ismerték, és ő sosem cáfolt rá erre a tulajdonságára. Ugyan nem volt
kiemelkedően szép, de csúnyának sem lehetett nevezni. Nem sminkelt gyakran,
csak az ünnepekkor és rendezvényekkor, és ez most sem volt másképp.
Épp fordult volna be az étterem utcájába, amikor
nekiütközött valakinek. Hátraesett, barna haja az arcába hullott, és mikor
felnézett, sötétbarna szemekkel találta szemben magát.
- Ne haragudj, jól vagy? Nem ütötted meg
magad? - kérdezte a fiú, miközben a kezét nyújtotta neki, hogy felsegítse. Ha
Ra hálás mosollyal fogadta el a segítséget, majd válaszolt a feltett
kérdésekre.
- Semmi baj nem történt, jól vagyok, köszönöm
a segítséget. Egyébként Kim Ha Ra vagyok - hajolt meg tisztelettudóan a lány. A
másik is ugyanúgy tett, majd ő is elmondta a nevét.
- Kwon Ji Yong, de a barátaim csak G-Dragonnak
hívnak.– nevetett rá a lányra zavartan.
- Örvendek, Kwon Ji Yong-ssi. Még egyszer köszönöm
a segítséget, de ha nem haragszol, nekem mennem kell. Vár a munka - villantott
egy mosolyt Ha Ra is, majd meghajolt, és indult volna tovább. Azonban ebben
megakadályozta G-Dragon keze, mely elkapta a csuklóját, ezzel megállásra
kényszerítve őt. A lány hátrapillantott, kíváncsian meredt az őt fürkésző
íriszekbe.
- Elkísérhetlek? - Aranyos arckifejezése mellett
még a kiskutya szemei is rásegítettek arra, hogy Ha Ra igent mondjon a kérésre,
így mosolyogva bólintott.
Egymás mellett sétáltak tovább az étterem felé, és
hamar oda is értek az épülethez. A lány elővette a kulcsokat, majd
beillesztette a zárba és kinyitotta az ajtót. Ezután a szőkéhez fordult, és
mosolyogva ránézett.
- Köszönöm, hogy elkísértél, Ji Yong-ssi, de most
már mennem kell. Ki kell nyitnom az üzletet - mondta Ha Ra. G-Dragon felnézett
az étterem nevét mutató táblára, majd meglepődött arccal nézett rá a nála
majdnem egy fejjel alacsonyabb lányra.
- Oh… Pont ide beszéltem meg a találkozót egy
ismerősömmel. Micsoda véletlen! - Az arcára kiült döbbenet csak még aranyosabbá
tette őt Ha Ra szemében. Olyannak tűnt, mint egy kisgyerek, és amikor
elmosolyodott, a szemei mindig csillogtak a pillanatnyi örömtől.
- Ez esetben gyere csak be - intett Ha Ra a
másiknak, hogy kerüljön beljebb. Miközben Ji Yong átlépett a küszöbön, a lány
kikapcsolta a riasztót és elkezdte lepakolni a székeket az asztalokról.
- De ugye nem lesz ebből baj? És ha a főnököd
meglát engem itt? - aggodalmaskodott a szőke, mialatt ő is nekiállt székeket
pakolni.
A barna hajú felnevetett a kérdést hallva. Nem állt szándékában a másik orrára kötni az igazat, ugyanakkor hazudni sem szeretett volna, így csak ennyit közölt:
- Ha dolgozol, nem lesz semmi baj - nevetett.
Hamar lepakolták a székeket, majd Ha Ra fogott egy
rongyot, és nekiállt letörölni az asztalokat. Amíg ő ezt csinálta, Ji Yong
leült, és mosolyogva figyelte a dolgozó lányt.
Valójában a menedzserét várta, ugyanis ő volt megbízta
azzal, hogy az étterem tulajdonosának továbbítsa a vezetőség döntését; mégpedig
azt, hogy ideiglenesen ő lett kijelölése az elnöki posztra, amíg nagybátyja fel
nem gyógyul a baleset okozta sérülésekből.
Lassan beérkezett a többi dolgozó is. Mindannyian
elvonultak Ji Yong és Ha Ra mellett, nem is köszöntek, csak bevonultak az
öltözőbe, majd miután átvették a munkaruhát, a szakács és a felszolgálók
elfoglalták a helyüket, és várták a vendégeket.
- Srácok,
kicsit több lelkesedéssel, ha kérhetem! – kiáltott fel vidáman a barna hajú
lány, mire az alkalmazottak meghajoltak.
- Igenis –
felelték kórusban, majd mindannyian mosolyt erőltettek az arcukra. A
felszolgálók a pult előtt állva várakoztak, bár tudtak, hogy ilyen korai
órákban még nem sokan szoktak betévedni az étterembe.
Azonban a mai egy kivételes nap volt, ugyanis két férfi is belépett a
kis üzlet üvegajtaján. Egyikük márkás öltönyt, míg a másik fehér pólót viselt
fekete farmerral és bőrdzsekivel. Leültek az egyik ablak melletti asztalhoz,
majd mikor az egyik felszolgáló odament az étlapokkal, ők rendeltek. Se Ha Ra,
se Ji Yong nem figyelt az újonnan érkezőkre, a poharak rendezgetésével voltak
elfoglalva a bárpultnál, azonban a másik kettő sem vette észre őket. Aztán
egyszer csak megszólalt a szőke hajú telefonja. Ő ránézett a kijelzőre, majd
intett a lánynak, hogy „Csak egy perc”, és felvette a telefont.
- Igen, menedzser? – szólt bele
halkan.
- Itt vagyunk az étteremben, már
rendeltünk is. Te hol vagy, Ji Yong? – hallotta a másik hangját a telefonban,
majd meglepetten körbenézett a teremben. Mikor megpillantotta az ablaknál ülő
két férfit, letette a telefont és Ha Rához fordult.
- Megérkeztek, akiket vártam. Ha
nem haragszol, most megyek. Örülök, hogy megismerhettelek, remélem, még
találkozunk – köszönt el nevetve, majd hátat fordított a barna hajúnak és
odasétált az öltönyös mögé, megkocogtatta a vállát, majd nevetve leült a
bőrdzsekis melletti székre. – Legalábbis Ha Ra csak ennyit látott az egészből. Azonban
nem foglalkozott vele túl sokat, inkább elvonult az irodájába elintézni a
papírmunkákat. Soha nem szerette, ha felhalmozódott az a rengeteg fehér lap az
asztalán. Amint beért az apró kis helyiségbe, rögtön levetődött az íróasztal
mögött álló kényelmes bőrszékbe, majd fogott egy tollat, és elkezdte olvasni a
szerződéseket és a felvásárlási ajánlatokat.
Utóbbiból rengeteg érkezett, ugyanis az étterem egy igen forgalmas
helyen volt megtalálható, ahová szívesen települtek volna kisebb-nagyobb cégek
boltjai. Azonban ő eddig mindet elutasította, tekintettel arra, hogy ez a hely
volt élete legfontosabb része. Ebbe ölte bele minden pénzét, amit saját maga
keresett meg, és minden energiáját. Mióta a szülei meghaltak, ez volt az
egyetlen dolog, amiben nyugalmat lelt: Az étterem vezetése.
- Főnök, keresik – nyitott be a
kis helyiség ajtaján a szakács, Lee Dak Ho. – Valami öltönyös fazon, meg még
két srác. Azt mondták beszélni akarnak önnel.
- Máris megyek. Vezesd őket a
tárgyalószobába, és kínáld meg őket kávéval, valamint nekem is vigyél egyet.
Úgy érzem, sokáig el fog tartani – pillantott fel mosolyogva a férfira, majd
visszatemetkezett a papírlapba. Átolvasta az újabb árajánlatot, melyet küldtek,
majd a lap aljára nagy, piros betűkkel odaírta: A bolt nem eladó! Ezután
becsúsztatta egy borítékba, majd a többi tetejére tette. Ezután felkelt a
székből, és a tárgyalószoba felé vette az irányt.
Végigsétált egy rövid folyosón, melynek levendulaszínű falai nyugtatóan
hatottak a pattanásig feszült idegeire. Azt gondolta ugyanis, hogy az
ismeretlen az iránt fog érdeklődni, hogy mennyiért adná el az üzletet.
Ha Ra nyugodt, tárgyilagos arccal nyitott be a szürke ajtón. Egy tágas,
fényesen megvilágított helységbe lépett be, melynek falait ugyanaz a lila
árnyalat borította, mint ami a folyosón uralkodott. Középen egy hosszú,
tölgyből készült asztal húzódott, körülötte pedig székek álltak, melyek
tökéletes összhangban voltak a szoba színeivel.
A lány először körbe sem nézett, a kezében tartott papírokat letette az
asztal egyik felére, majd odafordult az asztal másik végében ülőkhöz.
- Üdvözlöm önöket – mondta,
miközben tekintetét végigfuttatta a vele szemben ülőkön, és lassan
elhelyezkedett az egyik széken. Kicsit ugyan meglepődött, amikor észrevette Ji
Yong-ot az öltönyös férfi egyik oldalán, de nem tulajdonított neki nagy
jelentőséget.
- Kim Ha Ra vagyok, örvendek.
Miben segíthetek, uraim? – kérdezte hidegen és formálisan.
- A nevem Dong Sung Yoon, az Y.G.
Entertainment alelnöke vagyok, ők pedig Kwon Ji Yong, vagyis G-Dragon a nemrég
debütált BigBang nevű együttestől, valamint Kim Hyun Joong, énekes és színész –
mutatkozott be illedelmesen, majd folytatta a mondandóját. – Attól tartok,
rossz hírrel kell szolgálnom: A nagybátyja, az elnök úr autóbalesetet
szenvedett – jelentette ki komolyan, mire a lány csak hátradőlt a széken és
közönyösen meredt a másik szemébe.
- Értem. Ehhez elég lett volna
egy telefon, vagy egy e-mail is. Nem kellett volna díszkíséretet hozzá. – Ha Ra
hangszíne nem változott a történtek hallatára. A férfi bólintott, majd kivett
egy lapot az asztalon fekvő fekete mappából.
- Ha csak ennyi lenne, nem
személyesen jöttem volna. A helyzet az, hogy az elnök úr átmenetileg, amíg
rendbe nem jön, önre hagyta a cég irányítását.
- Elutasítom – felelte
határozottan az étteremtulajdonos.
- De Ha Ra-ssi! – kiáltott fel Ji
Yong kérlelően.
- Nem vagyok hajlandó a
családtagjaim életébe beavatkozni, bármiről is van szó. Sajnálom, nem
segíthetek. – A nő határozottsága egy pillanatra ugyan megingott, de nem
hátrált meg. Nem akart egyik rokonának sem ügyes-bajos dolgaiba belekeveredni,
nem akarta, hogy az élete megváltozzon. Ebből egyáltalán nem akart engedni.
- Attól tartok, ön nem érti a
helyzetet, Kim Ha Ra-ssi. Az igazgatótanács és a nagybátyja döntése önre esett,
vagyis önnek nincs beleszólási joga. Ha kell, kényszeríteni fogjuk rá, hogy
elfoglalja az elnöki széket. Remélem világosan fogalmaztam. – Hyun Joong ekkor
szólalt meg először. Hangjában és tekintetében nem volt könyörület, csak a
rideg számítás. Amellett, hogy idol, vérbeli üzletember volt. Meredten nézett a
vele szemben ülő szemébe.
Ha Ra – még ha nem is mutatta ki – egy pillanatra megrettent. Tudta,
hogy ezek után a szavak után nem számíthat túl sok jóra, és ha most nem megy
bele ebbe az „alkuba”, az tönkreteheti azt, amiért egészen eddig dolgozott: az
éttermét, a békésen felépített életét – és ő nem volt az a mesebeli hősnő, aki
kibírja az ehhez hasonló megpróbáltatásokat. Érezte, hogy belerokkanna, ha az
élete alapjainál megrendülne, ezért hát belement.
- Legyen. Azonban lenne néhány
feltételem. – Jól megfontolta a szavakat, mielőtt kiejtette őket a száján.
- Mondja csak – felelte
előzékenyen Kim Hyun Joong.
- Először is: Soha többet nem
akarok a nagybátyám életével foglalkozni. Másodszor: Az ottlétem alatt úgy
alakítom a dolgokat, ahogy Én jónak
látom. A harmadik pedig az lenne, hogy csak egy hónapra vállalom. Se több, se
kevesebb.
Ha Ra hangja nem remegett meg. Ha üzletről volt szó, nem ismert
érzéseket.
- Az első kettőt azt hiszem,
képesek leszünk teljesíteni – bólintott rá az alelnök. – Viszont a harmadikkal
lenne egy kis probléma. Jin Ho elnök úr felépülését tekintve, legalább két
hónap kell hozzá, hogy ha nem is teljesen, de rendbe jöjjön fizikailag. Két
hónapot kérek.
- Egy hónap. – Határozott
kijelentés volt, amivel a másik három tudtára adta, hogy nem hajlandó egy
hónapnál több időt eltölteni a cégnél.
Figyelte, ahogy Dong Sung Yoon ránéz először Hyun Joongra, majd Ji
Yongra. Mikor mindketten bólintottak, kelletlenül ugyan, de beleegyezett a lány
feltételeibe.
- Erre a papírra le vannak írva
azok, amiket az elnök eltervezett, hogy miket kéne csinálnia. Ezen pedig –
csúsztatta Ha Ra elé először az egyik, majd a másik lapot is, - a jelenleg a
cégnél dolgozó idolok nevei vannak rajta.
Az étteremtulajdonos áttanulmányozta mind a két papírt, majd az elsőt
összetépte. A három férfi döbbenten nézett a velük szemben ülőre, aki szépen
lassan felemelkedett a székéből.
- Mint az a feltételeim között is
volt, az ottlétem alatt úgy irányítom a dolgokat, ahogy nekem tetszik. Ebből
következik, hogy nem érdekelnek a nagybátyám tervei. Viszont holnapra legyenek
az irodában az adatok a cég bevételeiről, az idolok stílusáról, és arról, hogy
mennyi pénzt adnak az összbevételbe.
Miután ezeket közölte velük, Ha Ra megfogta az asztalon lévő
kávéscsészét, amit még Dak Ho, a szakács készített neki oda, majd kivonult a
tárgyalószobából, egyenesen az irodába, ahol ott találta az egész személyzetet.
- Ti miért nem dolgoztok? – kérdezte
felsóhajtva a lány.
- Tényleg elmegy, főnök? –
kérdezte szomorúan az egyik felszolgáló, mire a kérdezett csak halványan
elmosolyodott.
- Csak egy hónapra. Addig pedig
rátok hagyom az éttermet, vezessétek, ahogy jónak látjátok. Bízom bennetek
srácok – felelte komolyan, mire a dolgozók egyszerre meghajoltak.
- Köszönjük!
- Ugyan… - nevetett fel. – Na de
menjetek dolgozni! Amikor ti itt vagytok, ki gondoskodik a vendégekről, he? –
kérdezte játékos szigorúsággal. Ezután mindenki kiment az irodából, csak Ha Ra
maradt bent. Leülve az igazgatói székbe gondolkodni kezdett.
„Meg kellett volna kérdeznem, hogy
miért engem választottak. Hogy miért én kellek annak a cégnek az élére, még ha
csak átmenetileg is. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Jin Ho okkal választott
engem, ugyanis a tettei között nincs olyan, amelynek nincs hátsó szándéka. Bár…
előbb-utóbb úgyis megtudom. Bár az az érzésem, hogy inkább utóbb.”
**************
Köszönöm a figyelmet, ha tetszett, légyszíves, hagyj nyomot magad után! (Akár chatben, akár kommentben.)
A következő részt még nem tudom mikor hozom, attól függ, hogy lesz rá időm.
Puszi:
Rhyssa.
Szia! ^-^
VálaszTörlésVégre sikerült elolvasnom írásod, és hűha, nem semmi! Igényes kivitelezés, nagyon szép megfogalmazás. Nagyon tetszett! Egyen lepődtem meg leginkább, hogy a két szereplő milyen hamar megismerte egymást, kicsit aggódtam is, hogy nem-e sablonos lesz, de hála az égnek ez nem következett be, ugyanis szerintem szépen meg lettek oldva a történések. Ha Ra stílusa pedig nagyon megfogott. Mindig is bírtam a hozzáhasonló karaktereket. :)
Így a végére pedig annyit, hogy izgatottan várom a folytatást! Csak így tovább! ^^
Szia! ^^
TörlésNagyon köszönöm a pozitív véleményt, és nagyon örülök a kommentednek. Annak, hogy Ji Yong és Ha Ra milyen gyorsan megismerték egymást, van oka, ami egy későbbi fejezetben fog kiderülni, szóval ezt okkal csináltam.
A történetet nem terveztem sablonosra (bár attól függ, mit nevezünk sablonnak, de gondolom arra az első "részben megismerkedős, másodikban összejövős"-fajtára gondoltál).
Remélem továbbra is követni fogod a történetet!
Puszil:
Rhyssa ^^