1. fejezet - Kwon Ji Yong

Sziasztok! Meg is hoztam az első fejezetet, jó szórakozást hozzá! A késésért pedig  elnézést, még próbálgatom, hogy tudom beosztani az időmet az iskola mellett.

****************

Esős, viharos reggel köszöntött Szöul lakóira. Kim Ha Ra szokásához híven korán ébren volt, és munkába készült. Egy hangulatos kis étterembe járt be nap, mint nap: ő nyitott ki reggel, ő zárt be késő éjszaka – noha tulajdonosként ez nem lett volna elvárható tőle.

Ő nem kötelességnek érezte a munkát, mint a többiek, hanem úgy fogta fel,  mint egy hobbit. Szülei révén ugyanis dúskálhatott volna a pénzben, ő mégsem kért az elkényeztetett hercegnői létből. Már gyerekként eldöntötte,  hogy ő nem lesz olyan ember, akinek az anyagi javak mindennél fontosabbak. Egy bizonyos beszélgetés kihallgatása után,  mely a szülei között folyt le évekkel ezelőtt, úgy határozott, hogy ő nem kér abból a pénzből, amit nem tisztességes módon szereztek meg.

Azóta mondjuk az apja és az anyja meghaltak, a családi vagyon pedig rá, az egy szem gyerekre maradt.

Ha Ra ezen a reggelen is ugyanazon az úton haladt végig az étterem felé, amerre szokott. Séta közben ráköszönt az ismerős arcokra, és mindenkire villantott egy mosolyt. Az emberek vidám lánynak ismerték, és ő sosem cáfolt rá erre a tulajdonságára. Ugyan nem volt kiemelkedően szép, de csúnyának sem lehetett nevezni. Nem sminkelt gyakran, csak az ünnepekkor és rendezvényekkor, és ez most sem volt másképp.

Épp fordult volna be az étterem utcájába, amikor nekiütközött valakinek. Hátraesett, barna haja az arcába hullott, és mikor felnézett, sötétbarna szemekkel találta szemben magát.

- Ne haragudj, jól vagy?  Nem ütötted meg magad? - kérdezte a fiú, miközben a kezét nyújtotta neki, hogy felsegítse. Ha Ra hálás mosollyal fogadta el a segítséget, majd válaszolt a feltett kérdésekre.

-  Semmi baj nem történt, jól vagyok, köszönöm a segítséget. Egyébként Kim Ha Ra vagyok - hajolt meg tisztelettudóan a lány. A másik is ugyanúgy tett, majd ő is elmondta a nevét.

- Kwon Ji Yong, de a barátaim csak G-Dragonnak hívnak.– nevetett rá a lányra zavartan.

- Örvendek, Kwon Ji Yong-ssi. Még egyszer köszönöm a segítséget, de ha nem haragszol, nekem mennem kell. Vár a munka - villantott egy mosolyt Ha Ra is, majd meghajolt, és indult volna tovább. Azonban ebben megakadályozta G-Dragon keze, mely elkapta a csuklóját, ezzel megállásra kényszerítve őt. A lány hátrapillantott, kíváncsian meredt az őt fürkésző íriszekbe.

- Elkísérhetlek? - Aranyos arckifejezése mellett még a kiskutya szemei is rásegítettek arra, hogy Ha Ra igent mondjon a kérésre, így mosolyogva bólintott.

Egymás mellett sétáltak tovább az étterem felé, és hamar oda is értek az épülethez.  A lány elővette a kulcsokat, majd beillesztette a zárba és kinyitotta az ajtót. Ezután a szőkéhez fordult, és mosolyogva ránézett.

- Köszönöm, hogy elkísértél, Ji Yong-ssi, de most már mennem kell. Ki kell nyitnom az üzletet - mondta Ha Ra. G-Dragon felnézett az étterem nevét mutató táblára, majd meglepődött arccal nézett rá a nála majdnem egy fejjel alacsonyabb lányra.

- Oh… Pont ide beszéltem meg a találkozót egy ismerősömmel. Micsoda véletlen! - Az arcára kiült döbbenet csak még aranyosabbá tette őt Ha Ra szemében. Olyannak tűnt, mint egy kisgyerek, és amikor elmosolyodott, a szemei mindig csillogtak a pillanatnyi örömtől.

- Ez esetben gyere csak be - intett Ha Ra a másiknak, hogy kerüljön beljebb. Miközben Ji Yong átlépett a küszöbön, a lány kikapcsolta a riasztót és elkezdte lepakolni a székeket az asztalokról.

- De ugye nem lesz ebből baj? És ha a főnököd meglát engem itt? - aggodalmaskodott a szőke, mialatt ő is nekiállt székeket pakolni.

A barna hajú felnevetett a kérdést hallva.  Nem állt szándékában a másik orrára kötni az igazat, ugyanakkor hazudni sem szeretett volna, így csak ennyit közölt:

- Ha dolgozol, nem lesz semmi baj - nevetett.

Hamar lepakolták a székeket, majd Ha Ra fogott egy rongyot, és nekiállt letörölni az asztalokat. Amíg ő ezt csinálta, Ji Yong leült, és mosolyogva figyelte a dolgozó lányt.

Valójában a menedzserét várta, ugyanis ő volt megbízta azzal, hogy az étterem tulajdonosának továbbítsa a vezetőség döntését; mégpedig azt, hogy ideiglenesen ő lett kijelölése az elnöki posztra, amíg nagybátyja fel nem gyógyul a baleset okozta sérülésekből.

Lassan beérkezett a többi dolgozó is. Mindannyian elvonultak Ji Yong és Ha Ra mellett, nem is köszöntek, csak bevonultak az öltözőbe, majd miután átvették a munkaruhát, a szakács és a felszolgálók elfoglalták a helyüket, és várták a vendégeket.

 - Srácok, kicsit több lelkesedéssel, ha kérhetem! – kiáltott fel vidáman a barna hajú lány, mire az alkalmazottak meghajoltak.

 - Igenis – felelték kórusban, majd mindannyian mosolyt erőltettek az arcukra. A felszolgálók a pult előtt állva várakoztak, bár tudtak, hogy ilyen korai órákban még nem sokan szoktak betévedni az étterembe.

Azonban a mai egy kivételes nap volt, ugyanis két férfi is belépett a kis üzlet üvegajtaján. Egyikük márkás öltönyt, míg a másik fehér pólót viselt fekete farmerral és bőrdzsekivel. Leültek az egyik ablak melletti asztalhoz, majd mikor az egyik felszolgáló odament az étlapokkal, ők rendeltek. Se Ha Ra, se Ji Yong nem figyelt az újonnan érkezőkre, a poharak rendezgetésével voltak elfoglalva a bárpultnál, azonban a másik kettő sem vette észre őket. Aztán egyszer csak megszólalt a szőke hajú telefonja. Ő ránézett a kijelzőre, majd intett a lánynak, hogy „Csak egy perc”, és felvette a telefont.

 - Igen, menedzser? – szólt bele halkan.

 - Itt vagyunk az étteremben, már rendeltünk is. Te hol vagy, Ji Yong? – hallotta a másik hangját a telefonban, majd meglepetten körbenézett a teremben. Mikor megpillantotta az ablaknál ülő két férfit, letette a telefont és Ha Rához fordult.

 - Megérkeztek, akiket vártam. Ha nem haragszol, most megyek. Örülök, hogy megismerhettelek, remélem, még találkozunk – köszönt el nevetve, majd hátat fordított a barna hajúnak és odasétált az öltönyös mögé, megkocogtatta a vállát, majd nevetve leült a bőrdzsekis melletti székre. – Legalábbis Ha Ra csak ennyit látott az egészből. Azonban nem foglalkozott vele túl sokat, inkább elvonult az irodájába elintézni a papírmunkákat. Soha nem szerette, ha felhalmozódott az a rengeteg fehér lap az asztalán. Amint beért az apró kis helyiségbe, rögtön levetődött az íróasztal mögött álló kényelmes bőrszékbe, majd fogott egy tollat, és elkezdte olvasni a szerződéseket és a felvásárlási ajánlatokat.

Utóbbiból rengeteg érkezett, ugyanis az étterem egy igen forgalmas helyen volt megtalálható, ahová szívesen települtek volna kisebb-nagyobb cégek boltjai. Azonban ő eddig mindet elutasította, tekintettel arra, hogy ez a hely volt élete legfontosabb része. Ebbe ölte bele minden pénzét, amit saját maga keresett meg, és minden energiáját. Mióta a szülei meghaltak, ez volt az egyetlen dolog, amiben nyugalmat lelt: Az étterem vezetése.

 - Főnök, keresik – nyitott be a kis helyiség ajtaján a szakács, Lee Dak Ho. – Valami öltönyös fazon, meg még két srác. Azt mondták beszélni akarnak önnel.

 - Máris megyek. Vezesd őket a tárgyalószobába, és kínáld meg őket kávéval, valamint nekem is vigyél egyet. Úgy érzem, sokáig el fog tartani – pillantott fel mosolyogva a férfira, majd visszatemetkezett a papírlapba. Átolvasta az újabb árajánlatot, melyet küldtek, majd a lap aljára nagy, piros betűkkel odaírta: A bolt nem eladó! Ezután becsúsztatta egy borítékba, majd a többi tetejére tette. Ezután felkelt a székből, és a tárgyalószoba felé vette az irányt.

Végigsétált egy rövid folyosón, melynek levendulaszínű falai nyugtatóan hatottak a pattanásig feszült idegeire. Azt gondolta ugyanis, hogy az ismeretlen az iránt fog érdeklődni, hogy mennyiért adná el az üzletet.

Ha Ra nyugodt, tárgyilagos arccal nyitott be a szürke ajtón. Egy tágas, fényesen megvilágított helységbe lépett be, melynek falait ugyanaz a lila árnyalat borította, mint ami a folyosón uralkodott. Középen egy hosszú, tölgyből készült asztal húzódott, körülötte pedig székek álltak, melyek tökéletes összhangban voltak a szoba színeivel.

A lány először körbe sem nézett, a kezében tartott papírokat letette az asztal egyik felére, majd odafordult az asztal másik végében ülőkhöz.

 - Üdvözlöm önöket – mondta, miközben tekintetét végigfuttatta a vele szemben ülőkön, és lassan elhelyezkedett az egyik széken. Kicsit ugyan meglepődött, amikor észrevette Ji Yong-ot az öltönyös férfi egyik oldalán, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget.

 - Kim Ha Ra vagyok, örvendek. Miben segíthetek, uraim? – kérdezte hidegen és formálisan.

 - A nevem Dong Sung Yoon, az Y.G. Entertainment alelnöke vagyok, ők pedig Kwon Ji Yong, vagyis G-Dragon a nemrég debütált BigBang nevű együttestől, valamint Kim Hyun Joong, énekes és színész – mutatkozott be illedelmesen, majd folytatta a mondandóját. – Attól tartok, rossz hírrel kell szolgálnom: A nagybátyja, az elnök úr autóbalesetet szenvedett – jelentette ki komolyan, mire a lány csak hátradőlt a széken és közönyösen meredt a másik szemébe.

 - Értem. Ehhez elég lett volna egy telefon, vagy egy e-mail is. Nem kellett volna díszkíséretet hozzá. – Ha Ra hangszíne nem változott a történtek hallatára. A férfi bólintott, majd kivett egy lapot az asztalon fekvő fekete mappából.

 - Ha csak ennyi lenne, nem személyesen jöttem volna. A helyzet az, hogy az elnök úr átmenetileg, amíg rendbe nem jön, önre hagyta a cég irányítását.

 - Elutasítom – felelte határozottan az étteremtulajdonos.

 - De Ha Ra-ssi! – kiáltott fel Ji Yong kérlelően.

 - Nem vagyok hajlandó a családtagjaim életébe beavatkozni, bármiről is van szó. Sajnálom, nem segíthetek. – A nő határozottsága egy pillanatra ugyan megingott, de nem hátrált meg. Nem akart egyik rokonának sem ügyes-bajos dolgaiba belekeveredni, nem akarta, hogy az élete megváltozzon. Ebből egyáltalán nem akart engedni.

 - Attól tartok, ön nem érti a helyzetet, Kim Ha Ra-ssi. Az igazgatótanács és a nagybátyja döntése önre esett, vagyis önnek nincs beleszólási joga. Ha kell, kényszeríteni fogjuk rá, hogy elfoglalja az elnöki széket. Remélem világosan fogalmaztam. – Hyun Joong ekkor szólalt meg először. Hangjában és tekintetében nem volt könyörület, csak a rideg számítás. Amellett, hogy idol, vérbeli üzletember volt. Meredten nézett a vele szemben ülő szemébe.

Ha Ra – még ha nem is mutatta ki – egy pillanatra megrettent. Tudta, hogy ezek után a szavak után nem számíthat túl sok jóra, és ha most nem megy bele ebbe az „alkuba”, az tönkreteheti azt, amiért egészen eddig dolgozott: az éttermét, a békésen felépített életét – és ő nem volt az a mesebeli hősnő, aki kibírja az ehhez hasonló megpróbáltatásokat. Érezte, hogy belerokkanna, ha az élete alapjainál megrendülne, ezért hát belement.

 - Legyen. Azonban lenne néhány feltételem. – Jól megfontolta a szavakat, mielőtt kiejtette őket a száján.

 - Mondja csak – felelte előzékenyen Kim Hyun Joong.

 - Először is: Soha többet nem akarok a nagybátyám életével foglalkozni. Másodszor: Az ottlétem alatt úgy alakítom a dolgokat, ahogy Én jónak látom. A harmadik pedig az lenne, hogy csak egy hónapra vállalom. Se több, se kevesebb.

Ha Ra hangja nem remegett meg. Ha üzletről volt szó, nem ismert érzéseket.

 - Az első kettőt azt hiszem, képesek leszünk teljesíteni – bólintott rá az alelnök. – Viszont a harmadikkal lenne egy kis probléma. Jin Ho elnök úr felépülését tekintve, legalább két hónap kell hozzá, hogy ha nem is teljesen, de rendbe jöjjön fizikailag. Két hónapot kérek.

 - Egy hónap. – Határozott kijelentés volt, amivel a másik három tudtára adta, hogy nem hajlandó egy hónapnál több időt eltölteni a cégnél.

Figyelte, ahogy Dong Sung Yoon ránéz először Hyun Joongra, majd Ji Yongra. Mikor mindketten bólintottak, kelletlenül ugyan, de beleegyezett a lány feltételeibe.

 - Erre a papírra le vannak írva azok, amiket az elnök eltervezett, hogy miket kéne csinálnia. Ezen pedig – csúsztatta Ha Ra elé először az egyik, majd a másik lapot is, - a jelenleg a cégnél dolgozó idolok nevei vannak rajta.

Az étteremtulajdonos áttanulmányozta mind a két papírt, majd az elsőt összetépte. A három férfi döbbenten nézett a velük szemben ülőre, aki szépen lassan felemelkedett a székéből.

 - Mint az a feltételeim között is volt, az ottlétem alatt úgy irányítom a dolgokat, ahogy nekem tetszik. Ebből következik, hogy nem érdekelnek a nagybátyám tervei. Viszont holnapra legyenek az irodában az adatok a cég bevételeiről, az idolok stílusáról, és arról, hogy mennyi pénzt adnak az összbevételbe.

Miután ezeket közölte velük, Ha Ra megfogta az asztalon lévő kávéscsészét, amit még Dak Ho, a szakács készített neki oda, majd kivonult a tárgyalószobából, egyenesen az irodába, ahol ott találta az egész személyzetet.

 - Ti miért nem dolgoztok? – kérdezte felsóhajtva a lány.

 - Tényleg elmegy, főnök? – kérdezte szomorúan az egyik felszolgáló, mire a kérdezett csak halványan elmosolyodott.

 - Csak egy hónapra. Addig pedig rátok hagyom az éttermet, vezessétek, ahogy jónak látjátok. Bízom bennetek srácok – felelte komolyan, mire a dolgozók egyszerre meghajoltak.

 - Köszönjük!

 - Ugyan… - nevetett fel. – Na de menjetek dolgozni! Amikor ti itt vagytok, ki gondoskodik a vendégekről, he? – kérdezte játékos szigorúsággal. Ezután mindenki kiment az irodából, csak Ha Ra maradt bent. Leülve az igazgatói székbe gondolkodni kezdett.

„Meg kellett volna kérdeznem, hogy miért engem választottak. Hogy miért én kellek annak a cégnek az élére, még ha csak átmenetileg is. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Jin Ho okkal választott engem, ugyanis a tettei között nincs olyan, amelynek nincs hátsó szándéka. Bár… előbb-utóbb úgyis megtudom. Bár az az érzésem, hogy inkább utóbb.”

**************

Köszönöm a figyelmet, ha tetszett, légyszíves, hagyj nyomot magad után! (Akár chatben, akár kommentben.)
A következő részt még nem tudom mikor hozom, attól függ, hogy lesz rá időm.
Puszi:
Rhyssa.